Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)

II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Kirsch János: Malomipar

Malomipar

103

hengeressziták. Számottevően csökkent a fajlagos szitafelület és a szitálógépek helyigénye, ugyanakkor az osztályozás kedvezőbb hatásfoka következtében jelentősen emelkedett a lisztkihozatal.

Haggenmacher a szabadalom elnyerése után is folyamatosan fejlesztette a síkszitát; ebben részt vett Voll György és Mertz József, az Első Magyar Gazdasági Gépgyár Rt. igazgatója és műhelymestere is. A fejlesztés során növelték a keretek számát úgy, hogy egy-egy szitaszekrénybe 20—24 keretet is helyeztek. Haggenmacher külön szabadalmaztatta a szitafelületek tisztítását, és foglalkozott a síkszita hajtóművének tökéletesítésével is.

A síkszitákat előbb a nagymalmokban használták, de a századforduló után a kisebb malmokban is fokozatosan lecserélték a hasáb- és centrifugálszitákat.

Az őrlési technológia fejlesztésének ugyancsak fontos célja volt a töretéssel előállított darák fokozatos tisztítása. Haggenmacher ebben is eredményes újítási tevékenységet fejtett ki. 1873-tól 1903-ig több találmányt jelentett be, ezek között szerepelt az egyetemes daratisztító gép, valamint a dara- és dercetisztító gépek továbbfejlesztése.

A technológia fejlődése során három alapvető eljárás alakult ki: a simaőrlés, a magasőrlés és a félmagasőrlés.

Haggenmacher rázószitás daratisztító gépe. Az 1890-es években a budapesti Wörner és Társa Gépgyárban gyártották Forrás: Wörner és Társa katalógus, 1903