Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Kirsch János: Malomipar
100 Malomipar A korlátozott méretű kereskedelmi tőkefelhalmozásnak jelentős szerepe volt a magyar malom- és gyáripar fejlődésében, a kibontakozást mégis döntően a tőkekoncentráció eszköze, a részvényügy tette lehetővé. A malomalapítási láz Pest-Budáról átterjedt vidékre is. A gőzmalmok száma 1873-ig már országosan 492-re emelkedett. Vidéken is sok részvénytársaság alakult, és több egyéni tulajdonban lévő malmot részvénytársaságok vettek át. A gőzmalmok kiterjedt hálózata jött létre, de a fővárosi malmokhoz képest kisebb kapacitású üzemek létesültek. Mindössze 11 vidéki gőzmalom termelőképessége haladta meg az évi 10 ezer tonnát. A malomalapítók vidéken is főként kereskedő tőkések voltak, azonban sok volt közöttük a nagy- és középbirtokos. A külföldi tőke érdekeltsége nem volt számottevő. Malomiparunknak ezekben az években Budapesten kibontakozott termelési koncentrációja nehéz helyzet elé állította a vidéki malmokat. Lisztjeiket főként csak saját körzetükben értékesíthették, távolabbi piacokon nem vehették fel a versenyt a fővárosi óriás malmokkal. Helyzetük különösen az 1870-es évek első felében rendült meg, amikor a sorozatosan rossz gabonatermés miatt az őrlési lehetőségek erősen lecsökkentek. 1874-ben még az Alföld egyik legjelentősebb malomvállalata, a debreceni István Malom is nagy veszteséggel zárta az üzleti évet. Az 1873-ban kirobbant kapitalista túltermelési válság alapjaiban rendítette meg a hitelintézeteket, és ez zavart keltett a malmok hitelellátásában is. Több vidéki és néhány budapesti malom nem bírta ki ezt a megterhelést, és csődbe jutott. Ezek már a malomipar tőkés fejlődésével járó aránytalanságok első jelei voltak. Egyes újonnan létestült és a technika magasabb színvonalán álló gőzmalmok ugyanis leállásra kényszerültek, ugyanakkor még tízezrével működtek korszerűtlen kis vízi-, szél- és szárazmalmok. A nemzetközi műszaki színvonal túlszárnyalása A tőkés malomipar műszaki fejlesztését nagyban elősegítette a hazai gépgyártás kibontakozása. 1867 és 1880 között különösen a közlekedés, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar részére szükséges gépek és eszközök gyártása indult fejlődésnek. Malomgépek gyártásával foglalkozott ekkor többek között az 1868- ban részvénytársasággá alakult Ganz és Társa Vasöntöde és Gépgyár Rt., a Pannónia Gőzmalmot alapító kereskedők közreműködésével 1867-ben létesített Első Magyar Gazdasági Gépgyár Rt., az egyéni vállalkozásként 1868-ban alapított Láng L. Gépgyár, valamint a Wörner és Társa Gépgyár. A malomipar fejlődésében korszakalkotó változást jelentett a súlynyomású hengerszék feltalálása. Wegmann Frigyes svájci mérnök 1873-ban a budapesti Victoria Malomban bemutatta az általa szerkesztett és porcelánhengerekkel működő hengerszéket. Ez az új, súlynyomású hengerszék csak dara és derce őrlésére volt alkalmas, a gabonaszemek aprítása és töretése céljára nem felelt
