Tarján Ferenc: Feltalálók műhelytitkai. Korszerű találmányok és felfedezések (1942)
V. Elmélet és gyakorlat
légmentesen van elzárva, nagy hőség uralkodik. A szereplők, főleg nyáron, hogy ellensúlyozzák a tűrhetetlen meleget, nem törődve az illem egyébként kötelező szabályaival, levetik feszélyező ruhadarabjaikat s ingujjban, gallér nélkül mozognak a teremben. Előnyös a művészre a közönség távolléte azért is, mert figyelmét nem vonja el semmi sem. A színész szereplése közben nem hagyhatja el helyét s állandóan a mikrofon felé fordulva kell beszélnie. A kísérő mozdulatokat a rendező végzi helyette. így például adott pillanatban ő csörteti a kardot, levélíráskor ő sercegteti a tollat a papíron, csenget az inasnak, becsapja az ajtót s végzi a jövést-menést. Kijelöli a szereplők helyét a mikrofontól különböző távolságokban, hogy hangjuk minél jobban érvényesüljön. A próbákon fejkagylón figyeli és ellenőrzi mindegyik szereplő beszédét vagy énekét s javítgatja a hibákat. Sokszor igen mulatságos helyzetek alakulnak a rádiószínpadon. Megesik, hogy a hősszerelmes, ki legtöbbször néhány méternyire van elhelyezve partnerétől, a játék hevében megfeledkezik a mikrofonról s közeledni próbál imádottjához, kire helyzeténél fogva még rá sem nézhet. Ilyenkor a rendező résen áll, azonnal ott terem, s visszaigazítja helyére a művészt. A rendezőnek a szereplők szemmeltartásán kívül ügyelnie kell az akusztikai hatásokhoz szükséges készülékek működtetésére is. E készülékek, melyekkel esőt, mennydörgést, harci zajt, a szél zúgását nagyszerűen tudják érzékeltetni, túlerősen hangzanának, s ezért a stúdióval szomszédos helyiségben vannak elhelyezve. A rádiószínpadnak van a legnagyobb publikuma. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a rádióművész a világszínpadon lép fel. Hogy a rádió soha nem is sejtett drámai hatások kifejtésére mennyire alkalmas, már eddig is beigazolást nyert. A rádiómúvészet azonban még nincs kiforrva. A tapasztalat azt mutatja, hogy a színházban és a hangversenyteremben nagy sikert aratott színművek és zeneszámok a rádiószínpadon nem mindig tudnak érvényre jutni. Nehéz a rádiószínpadon a művészit a technikailag tökéletessel összeegyeztetni. A rádió hangjátékai jelenleg még a világirodalomból kerülnek ki, de már készülnek — a mozidarabokhoz hasonlóan — külön rádiódarabok is. A végcél nem a rádió számára átdolgozott, hanem kizárólag a rádió számára írt hangjátékok előadása. A hangjáték nemsokára mint külön műfaj fog szerepelni s idővel a rádiószínpad el fog érkezni arra a magaslatra, melyen ma a filmművészet áll. A stúdióban felvett beszédet, zenét, melyet a mikrofon alakított át ingadozó elektromosárammá, különféle erősítő berendezésekkel felerősítve, földalatti kábelvezetéken eljuttatják a tulajdonképpeni adó
