Tarján Ferenc: Feltalálók műhelytitkai. Korszerű találmányok és felfedezések (1942)
V. Elmélet és gyakorlat
86 azon igyekszik, hogy az elektromágneses hullámokat nagyobb távolságok áthidalására alkalmassá tegye. Fáradozását siker koronázta. Készülékében rendkívül ügyesen egyesítette Hertz, Branly, Popoff, Righi és Lodge eredményeit. A koherer áramkörébe csengő helyett Morse-féle írókészüléket iktatott s az oszcillátor másik gömbjét, tehát nem azt, amelyet Popoff az antennához csatolt, a földbe vezette. Ezáltal vélte ellensúlyozni a szikraköznek Popoff által megbontott szimmetriáját. Hogy ez a »földelés« a berendezésnek előnyére válik, azt ő csak sejtette ; ennek helyességét később elméletileg is igazolták. Marconi újítása óriási lépés volt a megoldás felé. Elérte vele, hogy földelt antennája lényegesen nagyobb távolságra sugározzon hullámokat s 1896-ban a 21 esztendős ifjú 8—10 kilométer távolságot hidalt át készülékével. A lavina elindult : 1897-ben már 14 kilométerre telegrafált s 1902. február végén, sikerei láncolatának befejezéséül, átrepült az óceán felett a távolságok megszűnését jelző három Morse S-betű. 1903-ban Arco gróf Braun-nal együttműködve, a szikratávírót telefónikus célokra igyekszik kifejleszteni s megalapítják a »Telefunken Társaságot«. Poulsen dán fizikus 1904-ben, Bűddel és Thomson kísérleteinek felhasználásával, megszerkeszti az első, csillapitatlan hullámokat szolgáltató, ívlámpás adóállomást, mely beszéd és zene továbbítására is alkalmas. 1906-ban az amerikai Lee de Forest és az osztrák Lieben az elektroncső feltalálásával lehetővé teszik a rádió hihetetlen gyors kifejlődését, melyet a világháború kitörése akadályoz meg. (Lásd : Edison effektus és az elektroncső c. fejezetben.) A háború után példátlan arányokban indul meg a rádió elterjedése. Az első hírszóró-adóállomás, mely híreket és zenét közvetített, 1921 Marconi szikratávírójának elve.