Tarján Ferenc: Feltalálók műhelytitkai. Korszerű találmányok és felfedezések (1942)
III. A «véletlen» szerepe a találmányoknál
55 füstös levegő nyeli el nagy mértékben e fontos sugarakat. Innen van az, hogy a magaslati helyek gyógyliatása nagyobb, mint az alföldé. Minthogy a napsugarak nem állanak mindig rendelkezésünkre s a magaslati helyeket sem keresheti fel mindenki, a napfény pótlásáról kellett gondoskodni. Finsen sikerein okulva, a tudósok rávetették magukat oly eszközök előállítására, melyek év és napszaktól függetlenül, a természetes napfényhez minden tekintetben hasonló fényt tudnak termelni. így létesült később a napfény pótlására legalkalmasabb eszköz : a kvarclámpa. Olyan lámpa ez, amelynél higanygőz izzása, megolvasztott hegyikristályból, kvarcból készült csövekben bő ultraibolya sugárzást szolgáltat. A kvarclámpa sugaraitól a bőr éppúgy megbámul, mint akár nyáron, magas hegyvidéken. Besugárzására eleinte bőrpirosság keletkezik és napok alatt, szakasztott úgy mint a napfény hatására, a bőr megbámul. Bőrizgató és baktériumölő hatásánál fogva, bőrbetegségek gyógyítására is alkalmas. Finsen kísérletei közben arra a rendkívül értékes felfedezésre jutott, hogy a napfény sugarai bizonyos esetekben ártalmasak is lehetnek. Erre bizonyító példa a himlő gyógyulásának az a sajátsága, hogy a ruhától fedett testrészeken a bőr símán gyógyul, míg az arcon és kézen, amelyet a napfény szabadon ér, csúnya hegek, ragyák maradnak vissza. Az éleseszű tudós rájött, hogy ezt az ultraibolya sugarak hatása okozza s ezért vörös ablaküveggel felszerelt szobában helyezte el himlős betegeit. A vörös üveg ugyanis mint szűrő szerepelt s nem engedte be az ultraibolya sugarakat a betegszobába. Az eredmény fényesen igazolta Finsen feltevését: a betegeknek sem az arca, sem a keze nem lett ragyás. Orvosi körökben, ahol kezdetben lemosolyogták Finsen különös gyógymódjait, kénytelenek voltak elismeréssel adózni a szerény tudós sikereinek. Eredményes kutatásaival immár a világsajtó is behatóan kezdett foglalkozni : a dán állam egy külön intézetet építtetett számára, hová a gyógyulást kereső betegek ezrei jöttek el a világ minden tájáról. A sors tragikuma, hogy a szerencsétlen tudós, ki a betegek ezreit mentette meg a pusztulástól, saját magán nem tudott segíteni, állapota napról-napra rosszabbodott s már annyi ereje sem volt, hogy az 1904. évben neki Ítélt orvosi Nobel-díj átvételére Stockholmba utazhasson. A nagy kitüntetés után, már csak kerekes hordszékében ülve kezelte betegeit, kikhez annyi szeretettel ragaszkodott. Szenvedéseitől, néhány hónap múlva, a tudományos világ nagy veszteségére, megváltotta a halál.
