Tarján Ferenc: Feltalálók műhelytitkai. Korszerű találmányok és felfedezések (1942)
III. A «véletlen» szerepe a találmányoknál
mánya iránt. Titokban könyveket szerzett magának s minden szabadidejét tanulással töltötte. Egy hideg téli napon történt vele életének sorsdöntő eseménye, mely egész további jövőjére kihatott. Gazdája öreg ember lévén, nem bízott már roskatag lábaiban s ezért a fagyos, síkos időben jobbnak látta, ha maga helyett tanoncára bízza egy igen értékes falitükrének hazaszállítását, egyik gazdag vevője lakására. Ez a megbízatás volt veszte, illetve, mint később látni fogjuk szerencséje, a szegény ifjúnak, ki a jó borravaló reményében fütvörészve indult útnak. Lyukas kesztyűje kevés védelmet nyújtott meggémberedett ujjainak a kemény hideg ellen s így történhetett meg, hogy a síkos járdán megcsúszva, elejtette a finom velencei tükröt, mely darabokra tört. A szerencsétlen fiú halálra rémülten tápászkodott fel az üvegszilánkok közül, melyek kezét is megvérezték s keservesen zokogott. Gazdájához nem mert visszamenni: félt a szemei elé kerülni. Sokáig barangolt a néptelen utcákon, azon töprengve, hogy mittevő legyen. Végre is elhatározta, hogy világgá megy. Felkereste anyai nagynénjét, kitől egy kis pénzt és ennivalót szerzett, majd nyakába vette a világot s elindult szerencsét próbálni. Néhány heti vándorlás után elérkezett Münchenbe, hol állás után nézett. A sors kegyes volt hozzá : sikerült neki rövidesen egy elsőrendű, híres optikai gyárba üvegcsiszolónak bejutni. Itt azután csakhamar feltűnt nagy kézügyességével: hamarosan megkedvelték s néhány év múlva rábízták a legértékesebb csillagászati távcsövek és műszerek lencséinek csiszolását is. Esténként, napi fárasztó munkája végeztével, nagy buzgalommal folytatta a tanulást s szabadnapjain szorgalmasan látogatta a müncheni szakkönyvtárakat. Különös szeretettel foglalkozott az üvegprizmákkal, melyekkel a napfényt alkotó elemeire bontotta. Elsötétített szobájában, keskeny nyíláson át belépő napfény útjába üvegprizmát helyezve, csodálkozva vette észre, hogy a prizma a napfény nyalábot nemcsak eltéríti irányától, hanem hét színre, a szivárvány hét színére bontja. Ezeket a színeket egy fehér vászonernyőn fogta fel. E kísérlet kétséget kizáróan megmutatta neki, hogy a napfény különböző színű sugarait az üveghasáb nem egyenlő mértékben töri meg. a vörös színűeket legkevésbé, az ibolyaszínüeket legjobban. A kísérletet Joseph Fraunhofer.
