Tarján Ferenc: Feltalálók műhelytitkai. Korszerű találmányok és felfedezések (1942)

III. A «véletlen» szerepe a találmányoknál

1. A sistergő levesesfazéktól a gőzmozdonyig

Szinte álomszerűnek fog feltűnni, ha elmondom, hogyan lett a sistergő levesesfazék a gőzmozdony modellje s hogyan küzdötte fel magát saját erejéből, a véletlen játéka folytán Georg Stephenson, az egykori lóvasúti kocsis, vasútépítő vállalkozóvá és a gőzmozdony világhírű feltalálójává.

Stephenson a Newcastle melletti Wylam községben született. Szegény bányász szülők gyermeke volt. Apja, a jól fejlett, értelmes fiút tíz éves korában sgy lakatosmesterhez adta tanoncnak. Ezt a mesterséget a fiú választotta magának. Már apró gyerek korában szeretett fúrni-faragni s általában nagy kézügyességet árult el. Egy alkalommal igen ügyesen megjavította a rozoga takaréktüzhelyt a konyhában, ahol édesanyjának szokott segédkezni a házimunka elvégzésében.

Tanoncéveiben, egyszer, amikor látogatóban volt otthon s régi szokásához híven ismét ott settenkedett édesanyja szoknyája körül a konyhában, egy csodálatos jelenséget figyelt meg. Nevezetesen azt hogy a levesesfazékra helyezett födő, amikor a víz forrni kezdett, egyre erősebben táncolt a fazékon. Ezt a számára mulatságos jelenetet többször megfigyelve, rájött, hogy minél több tüzelőt rakott édesanyja a tűzre, annál hevesebben emelgette a levesesfazék födőjét a keletkező gőztömeg.

Ennek a mindennapi, egyszerű jelenségnek megfigyelésekor érlelődött meg a kis Stephenson agyában a gondolat, hogy a gőzben rejlő hatalmas energiát, mint mozgatóerőt felhasználja. E perctől fogva nem volt nyugta, folyton a gőz mozgató erejére gondolt s csakhamar hozzáfogott terve megvalósításához. Szerzett magának a műhely lomjai között egy ócska vastartályt s ebből műhelyzárás után egy