Tarján Ferenc: Feltalálók műhelytitkai. Korszerű találmányok és felfedezések (1942)
V. Elmélet és gyakorlat
97 tása elég körülményes. Az eddigi tapasztalatok szerint a köd hatása általában kedvező. A havazás is kedvez a rádióvételnek. A legjobb azonban a vétel akkor, amikor egyenletesen párás a levegő a felvevő és a leadó közötti területen. Nappal a térhullámok sokkal rosszabbul terjednek mint éjjel. A felvett jelek erőssége nappal a legkisebb, naplementével nő, és a legkedvezőbb naplemente és éjfél között. Többféleképpen igyekeznek a jelenséget megmagyarázni. A legvalószínűbb az, hogy a Nap ultraviola-sugarai ionizálják, azaz vezetőképességgel ruházzák fel az egyébként rossz elektromosvezető levegőt. Az ionizált levegő a hullámokat részben elnyeli, részben megtöri, úgyhogy a hullámok nagyrésze nem juthat el a mintegy 100 kilométer magasságban levő — fémfelülethez hasonlóan viselkedő —, Heaviside-réteghez, melyről a rugalmas ütközés szabályai szerint visszaveretnek a Föld felé. Minél erősebben süt a nap, annál jobban érvényesül az ionizáció, tehát annál nagyobb akadályt gördít a levegő a hullámok elé. A főkép nitrogénból és hidrogénből álló Heaviside-réteget, mely Földünket fémből készült gömbtükör módjára veszi körül, Heaviside angol fizikus után nevezték el. Minél ferdébben érkeznek erre a feltételezett rétegre a sugarak, annál messzebbre veretnek vissza. Ez a magyarázata annak, hogy a rádióhullámok a legnagyobb földi távolságokat is képesek áthidalni. A Heaviside-réteg hatása a legerősebben az éjjeli órákban érvényesül, amikor a napfény ultraviola-sugarai a levegőt már nem teszik vezetővé, s így a hullámok akadálytalanul jutnak el hozzá. A Heaviside-réteg változásnak van alávetve. Magassága nemcsak .a sötétség beálltával, hanem az évszakokkal is változik : közelebb jöhet a Földhöz, s távolodhat tőle. A tükröző felület mozgása természetesen kihat a visszavert hullám mozgására is. Tarján Ferenc: Feltalálók műhelytitkai 7 A rádióhullámok útja.
