Gibson, Charles Robert: A tudomány hősei - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1933)

Johann Kepler (1571-1630)

A TUDOMÁNY HŐSEI

ilyen szabadságot Olaszországban. Amikor Galilei először hallott Copernicus rendszeréről, azt «felséges őrültségnek»-nek mondotta.

Kepler huszonhárom éves korában a csillagászat professzora lett Grazban. Akkoriban még nem sokra tartották ezt a tudományt, annyiban becsülték csak meg, amennyiben az asztrológia — a csillagjóslás — hasznát vette. Kepler gyönge szeme nem volt alkalmas a csillagok vizsgálására, egészségét is veszélyeztette a hűvös éjszakai levegő. (A nálánál huszonöt évvel idősebb Tycho Brahé pompás fizikumával és egészségével sokkal kedvezőbb helyzetben volt.) A matematika sem volt éppen erős oldala, de annál fényesebb képzelőtehetséggel áldotta meg a sors. Sokan azt hiszik, hogy az elmélet csak merő megsejtése az igazságnak, pedig a feltevést vagy hipotézist is tények támogatják. Kepler egész sereg dolgot ragyogóan megsejtett, de nem állt meg a sejtelemnél. Minden tételét bizonyító próbának vetette alá. S ha valami hibát fedezett föl, könyörtelenül föltárta és ráolvasta a maga elméletére.

Gyönge látása miatt mások megfigyelése alapján volt kénytelen elméleteit megalkotni. Ezért is látogatott el huszonkilenc éves korában Tycho Brahé-hez, aki akkor császári matematikus volt Prágában. Hazatérte után Tycho meghívta őt iskolájába asszisztensnek. Kepler feleségével együtt útnak indult. Útközben megbetegedett s csak hét hónappal később foglalhatta el állását. Ezenközben fölélte megtakarított pénzecskéjét, úgyhogy Tychohoz kellett fordulnia segítségért.

Tycho és Kepler a legjobb barátokká váltak. Együtt dolgoztak egy új csillagászati táblázaton. De Tycho egészsége megrendült ekkoriban. Felőrölte a csalódás,

42