Gibson, Charles Robert: A tudomány hősei - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1933)

A Krisztus előtti kor

A TUDOMÁNY HŐSEI nek kivételesen két évre vonták össze tanulmányi ide­jét, azt tartották, hogy «bevezették őket a tudomá­nyokba». A testvériség érzelmét a pithagoraszi eszmék hívei közt nyomatékosabbá tette az, hogy közös volt a pén­zük. Akármekkora vagyona volt is egyikük vagy másik­kuknak, egyesítették és egyenlően osztozkodtak. A kö­zös pénztár kezelésére gazdákat választottak maguk közül. Úgylátszik jó gazdák voltak ezek, jó üzleti érzékű emberek, mert ha valamelyik tag vissza kívánt vonulni, többet kapott vissza, mint amennyit elhelye­zett. Aki azért vonult vissza, mert közönbössé vált, nem érdekelték a pithagoraszi eszmék, sírkövet állí­tottak «emlékének.». Halottnak tekintették, mert hiszen nem kívánkozott többé a bölcseség után. A tanítványok zenével kezdték a napot. Pithagorasz szilárdan hitt a zene kedvező befolyásában. Zene után Pithagorasz valami szép helyen sétálgatott tanítványai­val. Azután a templomba vonultak el pihenőre. A temp­lomból jövet testgyakorlás következett, majd ebéd : mézes kenyér. Ebéd után az embereket szemlélgették egy kicsit, aztán előadásokat hallgattak. Esti étkezésük ismét nagyon egyszerű volt. így telt a napjuk. Egyik régebbi életrajzírója azt állítja, hogy Pitha­gorasz hitt benne, hogy «a levegő tele van afféle szelle­mekkel, amelyeket démonoknak és hősöknek nevezett s hogy ezeket a legfőbb istenség szolgáinak tekintette ; ezeket a szellemeket vagy géniuszokat küldötte az Isten az emberekhez, sőt az állatokhoz is, és ezek okoz­zák az álmokat, betegségeket és az egészséget». Aligha következtethetünk ebből arra, hogy ez az első tapogatódzó megsejtése a mikrobák modern föl­14

Next

/
Oldalképek
Tartalom