Gibson, Charles Robert: A tudomány hősei - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1933)
A Krisztus előtti kor
A TUDOMÁNY HŐSEI Mindamellett nem volna az sem nagyon meglepő, ha Pithagorasz maga is hódolt volna ennek a felfogásnak abban a régi korban, évszázadokkal a kereszténység előtt. Gondoljuk csak meg, mennyi furcsa csudabogarat hisznek manapság is az emberek, még a műveltebb je is, a felvilágosodás korában. Nem tudjuk, milyen hitet vallott Pithagorasz. Tanításának vallási része nem került nyilvánosságra, de bizonyos, hogy tanítása magas erkölcsi színvonalon állott. Sok utalás van rá, hogy tanítványai mennyire megbecsülték mesterüket és ő is mennyire ragaszkodott tanítványaihoz. Elbeszélek itt Dacier régi könyve nyomán egy jellemző történetet : «Pithagorasz egyik tanítványa, hosszú litról hazatérőben, megbetege'dett. Betegsége olyan makacs volt, hogy minden pénzét fölemésztette. A fogadós, akinél megszállott, szerencsére jótékony lélek volt s továbbra is éppúgy gondoskodott a betegről, mint annakelőtte. A maga zsebéből viselte a költségeket. A beteg állapota egyre válságosabbra fordult. Töprengett, miképpen hálálhatná meg jótevője nagylelkűségét. Tintát, tollat, papirost kért, néhány szóban leírta az esetét s az írás aljára odajegyezte Pithagorasz egyik jelmondatát, annak bizonyságául, hogy Pithagorasz tanítványától ered az írás. Fölszólította ezek után házigazdáját, helyezze el a levelet valami nyilvános helyen, mihelyt eltemette őt. Másnap meghalt. A fogadós nem tartott sokat a levélről, de azért kiszegezte mégis az egyik templom kapujára. Teltek, múltak a hónapok — semmi eredmény. Nagysokára arra vetődik Pithagorasz egyik tanítványa. Elolvassa a levelet s a jelmondatból látja, hogy testvér
