Gibson, Charles Robert: A tudomány hősei - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1933)
Isaac Newton (1642-1727)
ISAAC NEWTON számításai eredményre vezettek ; kimutatta, hogy igenis az egyetemes vonzóerő tartja együtt a maguk kiszabott pályáján keringő égitesteket. A vonzóerő egyetemes érvényű törvény. Ezt a korszakalkotó fölfedezését Newton elrejtette az íróasztala fiókjában, senkinek nem szólt róla. Talán el akarta kerülni az ellenmondásokat; az is meglehet, hogy később akarta közzétenni vagy örökül hagyni az utókorra, nem tudják, mi volt az oka és szándéka, de érdekes megismerkednünk a történettel, miképpen pattant ki a nevezetes fölfedezés. Két évvel azután, hogy Newton megoldotta ezt a problémát, történt, hogy Sir Christopher Wren, a londoni Szent Pál székesegyház építője, két barátjával beszélgetett. A bolygók mozgásáról vitatkoztak. Fölvetették azt a gondolatot, hogy a bolygók keringését olyan erő kormányozza, amely a távolság négyzetével fordított arányú, vagyis, hogy kétszer akkora távolságból negyedrész akkora a vonzóereje ugyanannak a tömegnek. Newtontól függetlenül jutottak erre a gondolatra. Mitsem tudtak róla, hogy Newton íróasztalfiókjában évek óta készen hever az a tanulmány, amelyikben kifejti ezt a tételt. Ez az az ötlet, amelyik az alma leesésekor villant meg a tudós agyában. Sir Christopher barátainak a nevét érdemes megjegyeznünk. Egyikük Edmund Halley, a csillagász (1656—1742.), a Halley-üstökös híres fölfedezője. (Nemrégiben, 1911-ben, került a Föld közelébe ez az üstökös ; akkoriban sokat emlegették Halley nevét). Másik barátja, Robert Hooke (1635—1702.), szintén tudós férfiú ; némely dologban megelőzte Newtont. Gibson : A tudomány hŐ9ei.8l 6
