Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)

Fények az utcán és a munkahelyen

Régi fémkürtős pesti utcai lámpák (Pásztor Mihály:

A közvilágítás Budapesten)

Első pesti petróleumlámpák (Pásztor Mihály: A közvilágítás Budapesten)

A vidám farsangokon mécses, gyertyás lámpákkal, lampionokkal zsibongott az utca népe, a kereskedők pedig az utcán repceolaját árultak. A zengerájok, a kávéházak is a farsangi faggyűgyertyás mulatságok színhelyei, ahol a vigalmak elengedhetetlen tagjai a hárfás lányok és a hiányos öltözetű hölgyek. A vörös lámpás megjelölés az ókortól napjainkig a kéteshírű házak jelzése; Babilonban, a görögöknél, a rómaiaknál, mindenütt megtalálhatók a „vöröslámpás házak”. Pest-Budán 1845-ben hivatalos adatok szerint kilenc bejegyzett vöröslámpás ház működött.

1846-i feljegyzések szerint 619 Argandégős és 883 közönséges olajmécslámpa világított, amelynek a fenntartási költségére a pesti polgároktól szedtek adót, ez volt az un. gába. 1846-ban Pest város költségvetésében ez 2918 régi forint volt.

1850-től széles körben elterjedt a harang aiakú, ún. liliomüvegű Argand-lámpa, amelyen fehér, fényezett — később zománcozott - fényvisszaverő kalap volt. Ezeket a lámpákat még a gáz- és a villamoségők idejében is használták.

Oszlopon álló üvegfalú olajlámpás a pestbudai hajóhídon 1814 (Horváth Elemér és Mária: írások Budapestről)

A négysarkú olajmécslámpák tetejére hajlított könyökű fémkürtőt szereltek a láng huzatjának fokozására. A hajóhídon is ilyen lámpa égett 1814-ben, amelyet később olajlámpa váltott fel. Ekkor már Budán is három évenként szerződő vállalkozó kezelte a lámpákat.

1864-től az olajlámpákat a petróleumlámpák váltották fel, ezek a házak falikarján és utcai oszlopokon világítottak. Az egész éjjel égő lámpákat a hasábok oszlopain fémbárcák jelölték.

A négyoldalú üvegfalú lámpa hasas öblönyében van a petróleum. A tartály te-80