Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Világítás magyar módra
Asztali ejtőtartályos, ernyős lámpa (Palkó Attila: Győz a világosság) Falikaros, hajlított ernyős petróleumlámpa ún. kobra 1900-ból (Zsámbéki Lámpamúzeum anyagából) is volt. Általában tehetős gazdák, polgárok, díszes kivitelben pedig nagypolgárok házában található, rendszerint az ebédlőasztal felett. Az acetilén lámpában acetilén ég, amely karbid és víz vegyületéből keletkezik. A négyszögletes vagy hengeres lámpának kettős tartálya van: alsó részében darabos karbidrögök, a felső részében pedig víz van. A kívülről szabályozható szelepen keresztül a tartályból víz csöpög a karóidra, és acetiléngáz fejlődik, amely a tartály kis csövén keresztül a zsírkőfejhez vezetve élesfényű lánggal ég. Főleg bányában, műhelyben, kertben, pincében, udvaron használ-Díszes láncon függő, húzós, körégős, nagyernyős petróleumlámpa (C. A. Meadows: Oil Lamps) zak, rendszerint a tisztaszobák mennyezetén függött (25. ábra). A kocsmák, ivók belső terének megvilágítására használták a gerendákról láncon lelógó, hárfa alakű drótkeretet, amely fehér, zománc tányérernyőt és alatta öntöttüveg-tartályos, laposbeles, üvegcilinderes petróleumlámpát tartott. Fejlettebb változatában a láng körégős bélből jön, ezt hengeres cilinderüveg védi, alul fémtartállyal. Fényereje az előbbi kettőnél lényegesen nagyobb, rendszerint iskolák, tantermek, folyosók, hivatali helyiségek, báltermek vagy más nagyobb termek bevilágítására is alkalmas. Ide sorolható a húzós lámpa, amely a mennyezetre függesztett ellensúly segítségével húzható fel és le, a felső horogra erősített díszes tányérban elhelyezett csigákon átvetett lánc segítségével. A lánc cirádás, alsó, háromtagú kerettartó egységben fém, majolika, porcelán, cizellált ón stb. tartályt fog körül. A lámpa hengeres üvegcilinderét fehér, színes vagy festett nagy ernyő veszi körül, amelyet szintén a háromtagú tartókengyel hord. A cilinder felett a láng és korom ellen némely lámpán külön védősapka 68
