Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Világítás magyar módra
Keresztsodronyos, bádoglemez falu kézi gyertyalámpás Kívülről szabályozható kanócú olajmécslámpa (A szerző gyűjteményéből) Új lámpák új világa A petróleumlámpát hazánkban a 19. sz. második felétől kezdték használni. A petróleum az olajnál tisztább és olcsóbb volt, és az eddig használatos olajlámpákban is jól égett. A 19. sz. vége felé már a bádogosok is készítettek bádog és sárgaréz lemezből egyszerűbb lámpákat a parasztoknak. A petróleumlámpák főbb fajtái: konyhai, asztali (talpas), hordozható, fali, függő (mennyezeti) lámpák. A konyhai petróleumlámpát a 19. sz. második felében már nemcsak bádogosok és lámpakészítők, hanem a két pesti lámpagyár is gyártotta; Krolupper József gyára (VIII., Hunyadi u. 8.) 1864-től és a Magyar Fém- és Lámpaárugyár rt. (X., Füzér u. 79/ 87.) 1883-tól. E lámpatípus olcsósága és egyszerű kezelése folytán széles körben elterjedt és mindmáig használatos. Tartálya, az ún. öhlöny, különféle színű öntött üveg, amelyet karéjosan fog körül a függesztő drótváz (18. ábra). A drótvázon hátul fényvető van, amely eleinte legyezőszerű, később kör alakú, fém, üveg vagy tükör volt. A tartály felső nyílásán kör alakú menetes tartókarika található, ebbe csavarjuk be a csillagkerekes bélmozgató „srófházat”. Erre erősíthető a felül felhasított és alul - a szellőzés végett - lyuggatott sisak. Ezen át húzza fel és le a csillagkerék a laposbelet. Az így szabályozott lángot korábban hoszszú, hengeres, ma alul öblös üvegcilinder védi. A láng nagysága és fényereje a csillagkeréken keresztül szabályozható. Ezzel a technikával készült a 3-as, 5-ös, 8-as, 1 1 -es stb. számú petróleumlámpa, ahol a számok fényerősségét jelentik luxban. A lámpa cilinderén a lux régi jelzése látható: (három ,,macskaköröm”). Szép, díszes fém tartókengyeles példányok is előfordultak, amelyeket asztalra helyezve vagy tartókengyellel a falra erősítve használtak (19. ábra). Készültek láncon függeszthető módosabb lámpák is, amelyeknek külön füst- és koromvédő tányérjuk volt, továbbá rögzített és billenthető változatban opálernyővel gömb, körte vagy tulipán alakú burával. A laposbél vagy körégő petróleumot szívott fel, amelyet olykor sóval kevert benzinnel is helyettesítettek. Ez csökkentette a robbanásveszélyt, és növelte a lámpa fényét. Az asztali (talpas) lámpát az igen egyszerű bádog-, fém-, üveglámpától a festett opál és cizellált talpú tartályos változatig számtalan formában, széles körben használták (20., 21. ábra). Tartályuk ón, porcelán, kézi festésű majolika, a laposbelet vagy körégőt rendszerint fehér vagy színes ernyős opál bura fedte (23. ábra). Egyszerű fajtái módos parasztházakban, kispolgárok otthonaiban égtek. A tehetősebb polgárok 66
