Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)

Világítás magyar módra

nógrádi üveghutákban fújt üveg gyertyatartók.

5. csoport: pincei nyeles gyertyatartó. Mint a nevéből is kitűnik, elsősorban pincei használatra készült. Ez fából faragott nyélbe szúrt fémnyárs, amelyet a fal réseibe lehet szúrni. A gyertya részére kerek, tepsi vagy téglalap alakú serpenyője volt, alul lábakkal, felül hüvellyel. Főként Szatmár, Borsod, Tolna megye, Badacsony pincéiben használták. Ide sorolható az a hosszú nyelű gyertyatartó, amelyen azért nyújtják előre az égő gyertyát a pincébe, hogy kitapasztalják: nincs-e lent mérgező széndioxid, ill. szén-monoxid.

Függeszthető gyertyatartó {Márkus Mihály: A magyar népi világítás)

6. csoport: függeszthető és csillárosgyertyatartó. Általában fémből készült, rendszerint gangos megoldásban. Erdély területén közismert. Egyik változata fából készített szorítós, ill. rugós világítóeszköz, amelyben rugó szorítja a tartóhoz a gyertyát. Másik változatában függő rúd végén T alakban felerősített tartó két végén tok van a gyertya számára. Lakodalmakban ez világított a cigányzenekarnak. Régebben mécseket is tartottak ilyen csillárokban.

Használtak még három kis talpon álló rúdon fel és le mozgatható, köpüs fa gyertyatartókat is Nógrádban és Pest megyében.

Dróton csúszó hüvelyes gyertyatartó (The Rushlight Club: Early Lighting)

Álló asztali gyertyatartók (Márkus Mihály: A magyar népi világítás)

/

62