Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Világítás magyar módra
Hutában fújt köldökös üvegmécs ún. bogy a agyagtalppal (A szerző gyűjteményéből) bői, agyagból készült mécstalpakat is. Voltak olyan faléc keretű istállólámpák, melynek aljában bádogtok volt, amelyben a mécs üvegköldökét szintén be lehetett állítani. Matolcson és környékén a földbe szúrható mécstartót használtak. Különösen szép, zöldmázas talpas cserépmécsekkel világítottak az Alföldön. Ezeknek az oldalán fül volt, talpuk pedig tenyérszerűen volt kiképezve a lecsepegés ellen. Házi használatra rendszerint fából készültek a talpas mécstartók, ritkán korongolt agyagból. Találtak olyan mécstartót, amely alacsony, gyalogszék formájú, másik kereszttalp alakú, mindekettőn lyuk van a mécsköldök részére. Sárközben, 1870-ben kerek tömör fatalpú, háromlábú vagy esztergályozott kerek mécset használtak. A mécs egyszerűsége és olcsósága folytán évszázadokon át széles körben elterjedt és közkedvelt volt. Valamirevaló suttyó legényke, serdülő legény, aki már az istállóban alszik, tudott mécset készíteni. A lobogó mécses nappal a szobában a mestergerendán, a szekrény, sublót tetején, vagy a szoba ablakában állt, és este az asztalon, a kályha vállán, az istállóban pedig a polcon vagy a vakablakban égett, hogy az állatok fel ne rúgják. Libegő lángjánál vetkőztek le és elalváskor két megnyálazott ujjal nyomták el vagy elköpték. Az egyszerű nép napközben a mécset az ablakban tartotta és szürkület után is csak vendég érkezésekor gyújtotta meg. ,, . . . A faluban szerte mécsek gyúlnak, lámpák, kinek milyen az ándungja, vagy módja” - írja Szabó Pál a „Talpalatnyi föld-”ben. Másutt e szavakkal festi az esti hangulatot: „Nem lámpa ég a házban, hanem mécs - amit pedig takargatni szoktak más előtt —”. Este pedig a serdülő legény „ . . . megyen a luolba, meggyújtja a mécset a polcon; a mécs lobog, meleg, fekete füsttel és olyan szagot áraszt, mint az olajmalom. A mécs korma cifra figurákat írt a mennyezetre.” Mécset használtak a betegek, a gyermekágyas asszonyok, és a felijedős gyerekek mellett égett éjszakánként halvány fénye (11. ábra). Galgamácsa vidékén a kemence éleit levágták, s az egyszerű kis mécsek e kis bevágásokban égtek. A ház körül mindig akadt olyan cserépedény, amelyben tökvagy kendermagból ütött olajban kis rongydarab égett. Ezt a palócoknál fösvénykének hívták (Dédes, Csermely) 58
