Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Bevezetés
Tüskés és tokos gyertyatartók (D. Pillitz—G. Schmidt) Román stílusú gyertyatartó a 12. századból (I). Pillitz—G. Schmidt) órát jelentettek. Parancsa szerint az elmúlt órákat szolgák jelentették neki. Jelzőeszközként szerepelt a kocsmaszoba ablakában vagy a padlás nyílásában égő gyertya: a betyárt figyelmeztette a veszélyre, ha pandúrok jártak a kocsmában. A ház ablakában elhelyezett égő gyertya éjszakai jelzése „ . . . a gyertyavilág, amelynek aszerint változott az értelme, melyik ablakba tették, s kicsit látszott-e, vagy nagyon?” (Tömörkény István: így volt rendelve). Az értelem tehát aszerint változott, hogy melyik ablakban volt: szoba, padlás stb. ablakban, és a fénye mennyire látszott: szabadon, függöny vagy kendő mögül. Ablakba tette égő gyertyáját az éjjeli zenét kapott leány is, ha kedves volt számára a zenés udvarlás. Máig is szokás az ünnepi asztalokon, étkezéseken fehér vagy színes gyertyát égetni. A születésnapi tortát annyi kis égő gyertyával díszítik, ahány éves az ünnepelt, akinek el kell fújnia az égő gyertyát. Svédországban Luca napján a legkisebb leánygyermek égőgyertyás Luca-koszorúval a fején viszi ágyba a család férfi tagjainak a reggelit. E napon, valamint karácsonykor a reggeli szűrt kávéból és briósszerű, gyümölcsízzel dúsított gyömbérkalácsból áll, amelyet sötétben szolgál fel a kislány. A sötétség emeli ki a saját kézzel kötött, fejre tett kis őszi levelekből álló koszorún égő gyertyák fényét. Ugyanilyen körülmények között ünnepük munkahelyeken a fehérbe öltözött fiatal lányok, fejükön az égőgyertyás Luca-koszorúval a fény ünnepét, körbekínálva a férfi kollégákat a hagyományos svéd reggelivel. A gyertyatartó a foklatartóból alakult ki. A vasrugós foklatartó mellé köpűt helyeztek el a tartón, s ebbe tették a gyertyát. Az asztali gyertyatartók többsége német és szlovák területről származik (gyirtyatartó, giertatartó). A gyertyát kétféle módon rögzítették a gyertyatartóra: a régebbi megoldás, hogy hegyes kis szögre szúrták fel, később hüvelybe, tokba, köpűbe állították. Gyertyatartó helyett vidéken, istállókban vagy pincékben a gyertyát oldalán olvasztva, függőlegesen erősítették a falra, arra ráragasztva. A pincékbe egyébként falba szúrható tüskés gyertyatartóval mentek le. A 12. századtól román, majd később gótikus díszítésű, talpas gyertyatartókat és kandelábereket készítettek. A 14-15. században megjelentek a sokkarú gyertyacsillárok, később kovácsoltvasból korona alakú gyertyacsillárokat kovácsoltak. Divatosak voltak a 14. században a női fejből, szarvasagancsból kialakított gyertyatartók, ill. gyertyacsillárok. A 16. században fajanszból készült gyertyatartót is használtak. A 17. századból gyönyörű barokk gyertyatartók maradtak ránk, ilyenek láthatók pl. Bolognában. A XIV. Lajos korabeli sziporkázó gyertyacsillárok harminc vagy ennél több üveglapból vagy hegyikristályból készültek. A 15. századtól a gyertyatartók készítésében olyan neves olasz mesterek is 34
