Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)

Munka és világítás

A fazekasok (figulus, Töpfer, Depner) cserepesek, tálasok, gölöncsérek foglalkozása népi mesterség. Hazánkban a 13. századtól készítettek különféle cserépedényt, közöttük mécseket, gyertyaöntőformákat, gyertyamártó edényeket, kis- és nagyméretű olaj, majd petróleumtartó edényeket, gyertyatartókat, kályhaszemeket. A megtapodott agyagból kézzel - később lábbal - hajtott korongtányéron alakították ki a mécset, gyertyatartót stb.-t, száradás után máz alatti festékkel festették be, majd

Köldökös üvegű díszes gyertyalámpa. Jungfer Gyula pesti műlakatos mester műhelyéből, 1920 (Zsámbéki Lámpamúzeum anyagából)

Csillárkészítő műhely (MTA

Világítástechnikai

Állomás

Képanyagából)

újraszárították. Festés után a vályogkemencében ,,zsengélték" és a fakó színekkel (ólom-oxidos mázzal) bevont agyagterméket ismét kemencében égették.

A drótostótok készítettek drótos gyertyatartót (dróton le- és felhúzható csúszkás fatalpú eszközt) és más egyszerűbb világítóeszközt, pl. bádogmécset stb.-t. Alakjukat így rajzolja meg Petőfi a Téli világban:

„A hosszúlábú drótostót

Kopott gubáját cipeli,

165