Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Munka és világítás
be az azonos méretű formákba öntötték be a folyékony faggyút. Sajtolással is készítettek gyertyát: a bél köré viaszport nyomtak. Gyertya készítésével foglalkozó egyéb mesterségek Vannak olyan mesterségek, melyek fagygyüval, viasszal dolgoznak, de ebből nemcsak gyertyát, hanem más terméket is készítenek. A mézeskalácsosok (bábosok) (Honigkuchenmacher) céhe 1619-ben alakult Pozsonyban. A céh tagjai készítették a vásárok, búcsúk mézeskalácsait (ún. siflit, borsoskát) a Dunántúlon. 1576-ig a mézeskalácsos mézet használt a báb édeskéséhez és ezt „sonkolyosan” (viasszal) vette meg. A sonkoly főzésekor a méz és viasz elvált; mézzel készítette a mézeskalácsokat (huszár, szív tükörrel, kard, pólyásbaba stb.), a viaszból pedig viaszgyertyát mártott. E könyvben ez utóbbi „melléktevékenységüket” ismertetjük. A színes viaszgyertya az ősrégi pogány áldozati szimbolika tárgya, de még 1895-ben is árulták pesten (Klein és Báumel Cukorka és Gyertya Gyára). Benedek Samu, majd leánya viaszöntő boltjában (Szarvas tér) 1947-ig árusítottak gyertyát. A céhesedés korától a mézeskalácsosok mesterségszerűen foglalkoztak viaszgyertya-készítéssel, amely sokkal bonyolultabb művelet, mint a faggyúgyertya-öntés. A viaszgyertyát külön e célra kialakított műhelyben öntötték. A földön és a menynyezeten, alul és felül rögzített perselyben, mintegy 180 cm hosszú tengely forgott, amelyre fakerék (ring) volt erősítve. A forgó kerék szélére 20—30 sodrott gyapjúbelet erősítettek. Az így elkészített kerék mellett parázstűzön háromlábú széles edényben (kalapban) viaszt melegítettek. Ebből az edényből a megömlött viaszt merőserpenyővel (sefonnal) kimerték és a forgó belekre öntötték. Ezt addig ismételték, amíg a beleken a kihűlt viasz a kellő alakot fel nem vette. Az így elkészült gyertyákat — amelyek a bélnél fogva lógtak a keréken - kihűlés után levették, mángorlóval egyengették és méretre vágták. A gyertyákat vásárokban, bazárokban mézeskalácsos boltokban árusították. A különleges, hosszú egyházi gyertyákat úgy készítették, hogy a hosszú fonalat felmelegített viaszos edényben, majd utána két forgatható dob között húzták át (zughúzás). Minden gazdag halott temetése után a temetésen részt vevő férfiak viaszgyertyát kaptak (1844). Ezeket a gyertyá-Téglány alakú, füles gyertyamártó edény 1826-ból (Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum) Réz gyertyaöntő formák (A Zsámbéki Lámpamúzeum anyagából) 163
