Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
A szellem világa
Az új tűz csiholása — baranyai néphit szerint - csak akkor sikerülhet, ha a kipattanó szikrát száraz taplóval serdületlen fiú fogja fel. Jugoszlávia egyes vidékein a tűz csiholását azonos nevű emberek vagy ikrek végzik. A villám okozta tüzet csak tejjel szabad oltani és a villámsújtotta helyre - vagy általa leégett ház helyére — nem szabad építeni. A lidérc - lápos vidéken a sötétben felfellobbanó mocsárgáz - sok babonának ad alapot. A tüzes lény emberi alakban csábít: nőnek férfi, férfinak nő képében jelenik meg. Erdélyben ismerik a tüzes kendőt, emberi alakjának lólába vagy lúdlába van. Az ördögöt a lidérc alakjának tartják, amely belopakodik a fonóba a lányok közé. A lidércfény személytelen alakja az inzsellér (földmérő mérnök) tüzes alakjában jelenik meg a néphit szerint. A lidérchez hasonló fényjelenség az elektromosságon alapuló ,,árbocőrök tüze”, „tengeri fény”, „tévelygő gyertya”, „Szent Elmo tüze”. A tűzzel kapcsolatos egykori tudományos feltevések is ma már a babonák közé sorolhatók. 1700-tól sokáig tartotta magát G. E. Stahl elmélete. A régi arab és európai elképzelések alapján eszerint minden anyagban a benne levő tűzanyag, a flogiston távozik és idézi elő a lángot. A 18. sz. derekán e téves elméletet Lavoisier francia tudós számolta fel, aki bebizonyította, hogy az égés oxidáció. A 16. században élt Paracelsus szerint a szalamandra tűzkedvelő állat, és szeret a tűzhányók belsejében mászkálni, mert neki nem árt a tűz. Az öngyilkos holttestének megkeresésére kedvese pénteken dagasztott és saját kezével sütött kenyérre vagy maga készítette virágkoszorúra égő gyertyát helyezett, s azt a vízre tette. A víz partján kísérte, s ahol az fennakadt, ott találták meg a holttestet a hiedelem szerint. A vízbefúltat hasonló módon kereste a molnár: egy deszkára gyertyát helyezett, s ezt bocsátotta vízre. A gyertya - különösen a szentelt gyertya - gyakori szereplője a babonának. Lángja elűzi a gonosz szellemet, ezért az újszülött bölcsőjénél, menyegzőn, halottnál égetik. Ha a beteg puffad, hasára vagy köldökére pohárral letakart égő, szentelt viaszgyertyát tesznek, a levegő nélkül nem égő gyertya elalszik, s ezzel a babona szerint a betegséget kiszívja a szervezetből. Székelyföldön régi szokás égő gyertyát a vizes edénybe állítani, vagy a meggyújtott gyertyával körülkeríteni a beteget, mert ez elűzi a betegséget. Gyertyás tűzugrást rendeztek a zseliciek Szent Iván napján. A germánok szerint Nornagest (Sors-istennő) csak addig él, amíg égnek a mitológiai gyertyák. A téli napforduló idején (XII. 25-1. 6.) a környezetünkben felállított zöld fa (fenyő) természetfeletti védőerőt kölcsönöz, kihasználva a téli napforduló gyengén sütő napjának erőtlenségét, s elűzi az ártó szellemeket, különösen, ha gyertyatüzet is gyújtanak mellé. Lámpás babonák. A keltáknál az olajlámpa kék fénye másnapi szelet jelent, a lámpa zöldes lángja vihar előjele volt. Ha a petróleumlámpa lángja lobbant, halott szellemet idéz, a lámpa véletlen kialvása pedig vagy azt jelenti, hogy valakinek elintézetlen ügye van egy halottal, vagy azt, hogy a halott visszajár. Új házasok közül az új házban az hal meg először, aki először fújja el a lámpát. Nem jön be kísértet a szobába, ha petróleumlámpát gyújtanak és rózsafüzért tesznek az újszülött kezére. 158
