Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
A szellem világa
A szellem világa Az árnyvilág fényei Ókori mítoszok lángjai Az ősi mitológiák egy vagy több istent, istenséget tartanak számon, amelyek személytelen, szellemi vagy emberi formában jelennek meg. Az áldozati oltárokon gyújtott tűz és abban elhamvasztott áldozat (állat, termény stb.) a későbbi gyertyaáldozat előde. A régi vallások főistenei mindig a tűzzel állnak kapcsolatban:- Egyiptomban Ré a napisten, a tűz főistene; Aton, a napkorong istene;- Indiában Agni és hidra, Szúrja tűzisten; Siva-Manu napisten;- az ókori görögöknél Héphaisztosz a sánta kovács, a tűz istene; Zeusz, a villám istene; Hesztia, a házi tűzhelyek istene, az örök tűz táplálója; Héliosz a napisten ; Aglaja, a fény gráciája;- Rómában Vulcanus, a tűz istene; a mennydörgő Jupiter, a villám istene; a Laresek, a házi tűzhely istenei; Sol a napisten;-a szlávoknál Bielogog, a fény istene; Szvarog (vagy Jarog), a tűz istene;- Izrael istene, Jahve (Jehova), égő csipkebokorban jelenik meg Mózesnek;- a germánoknál Odin, Wotan neje, a háztűzhely védelmezője; Löki a tűzisten; Surtr, a tűzbirodalom ura. Az istenségek ünneplésében, az istentiszteletek során mindig főszerepe volt a világítóeszközöknek és az áldozati tűznek. Egyiptomban a régi vallási ünnepségeken a jósok a lámpák égéséből jósoltak. A lámpa általában Akleuta uralkodása alatt a nap imádatát fejezte ki (Aton tisztelete). A hindu vallás (buddhizmus, brahmanizmus) gyakorlásának rituális külsőségeihez szervesen hozzátartoztak a világítóeszközök. Az istentiszteletben részt vesznek nyitott csésze alakú, csőrös, sárgaréz - ritkán bronzból készült - lámpák, amelyek oldalát vallási szimbólumok díszítik, és sok fajtájuk hasonló a héberek és más keleti népek lámpáihoz. Kámfor égetéséhez kis tálkát használtak kifolyócsővel. Az istennőt formázó templomi lámpák (lakshmi) néhány példányában gyújtóláng égett; gyakori köztük a láncra függesztett változat is. A Smithsonian-gyűjteményben található olyan lámpa, amelynek talpas állványáról kinyúló nyitott tálkában végződő karjai a hétágú gyertyatartóra emlékeztetnek. Hayward (Egyesült Államok) a „Colonial Lighting”-ban feljegyezte, hogy Indiában régi jezsuita misszionáriusok találtak olyan házi készítésű, nyolclámpás világítóeszközt, amely nagyon hasonlított a héberekéhez. Indiában elterjedtek a női alakot formázó fogadalmi lámpák, amelyek kinyújtott kezében kanál alakú tálacska van. Ebben annyi olajat tárolnak, amennyi a rövid ideig tartó égéshez elegendő. Számtalan változatuk van a szerencsét hozó istennőt ábrázoló lámpáknak (dipavali lakshmi). A lámpán tálka van vékony csőr-Hindu fogadalmi lámpa Lakshmi Dipavali istennő tiszteletére (The Rushlight Club: Early Lighting) 141
