Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Fényűző fények
A pesti és a budai alkalmi színpadok: Pesten:- Kolbach kert, Hacker Szála (Tanács körűt 7.), 1809. február 4.-1895. Erdélyi színészek, igazgató: Vida László.- Rondella (Régiposta utca) a hajóhíd mellett (1790-1812).- Városi Színház a Vörösmarty téren, 1847. Német színtársulat. Budán:- Fehér Kereszt vendéglő a Bomba (Batthyány) téren, 1760.- Vörös Sün vendégfogadó a Várban (Hess András tér) 1760.- a Reischl ács féle faépületben a budai hajóhíd oldalán (a Várkert Kioszk helyén) 1784.- Várszínház a II. József császár utasítására a Karmelita templomból átalakított színházban 1790. október 25. (Igazfi) előadástól 1796-ig. Igazgató: Kelemen László. A színpadokon fáklyával világítottak, és a napszaktól függetlenül a színpad asztalán faggyúgyertya égett. Olykor a díszletek oldalára erősített fali gyertyatartókba is fagygyúgyertyát helyeztek. Egy 1860. október 1-én kelt miskolci színházbérleti szerződés szerint: ,, . . . a világítás szakértő, józan és becsületességéről ismert egyén által kezeltessék !” - az előző évek lámpakezelőjének olajtöltögetése és gyertyacsippentgetése ellen ugyanis kifogás merült fel. A világítást olykor bérbe adták. Az otthon méccsel, gyertyával takarékoskodó közönség mindig kevesellte a fényűzést. Sok esetben vita volt: elég fényes-e a színpad és nézőtér. „A színháziak sokallták a kivilágítás pazarlását”. (Molnár G. Péter: A Latabárok). Először igen kezdetlegesen - egy-két mécs —, később állandósulva gyertyák égtek a rivaldán fényvetővel. A gyertyák később fényvetővel ellátott üvegcilinderben adták a lábvilágítást. A gyertyák kezelése, elkoppintása, a színházi szolga, vagy az első sorokban ülő néző dolga volt, de gyakran a közelben álló színész maga oltotta el a gyertyát. ,,Egy lépés volt a fejlődés útján, amikor a színpadon láncon lelógó és felhúzható gyertyatartókban három sorban hat-hat szál gyertya égett. A színház világítása 100-140 gyertyából állt; 12 olajlámpás csillár a földszinten, hat darab gyertya a függöny előtt (a kortinahúzóknak), minden muzsikus előtt két-két darab stb.” (Farkas színház, Kolozsvár, 1821). Olajmécslámpák világítottak 1827. június 4-én a Beleznay-kertben is a harmadik magyar színjátszó társulatnak. E lámpákat fényvető takarta el a néző szeme elől, kezelésük egyszerűbb, a változások szünetében a színházi szolgák rendbehozzák őket. Ilyen lámpákat használtak a Várszínházban 1833-ban, amikor a lelkes magyar nézőközönség Déryné, Szentpétery, Egressy játékában gyönyörködött. 1835. szeptember 28-án megnyílt a pesti Magyar Színház (1840-től Nemzeti Színház). Első előadásán ( Vörösmarty: Árpád ébredése és Schenk: Belizár) többek között Laborfalvy Rózát, Dérynét, Egressyt, Megyeryt, Szentpéteryt világították meg a rivalda olajmécslámpái és gyertyái. E világítást 1846-tól használták, később Színházi rivaldavilágítás (Alfred von Engel: Bühnen-Beleuchtung) 137
