Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)

Út és a fény

Külföldi vasúti személykocsik belga rendszerű mennyezeti olajlámpájának keresztmetszete (Ch.

Whiting,—A..M. Wellington: System of car lighting)

Német vasúti kézi jelzőlámpa belső karbidtartállyal, zárható

oldalablakokkal 1938-ból (A szerző gyűjteményéből)- A kocsik belső világítására gyertyalámpákat, majd az ejtőtartályos olajlámpákat használták. 1887-ben az Egyesült Államok vasúti kocsijainak a felében repceolajjal világítottak. A belga rendszerű vasúti személykocsik mennyezetére két oldalt körégős, központi szellőzésű, egyenes üvegcilinderes olajlámpákat szereltek ernyővel. A cilinderek a vasúti kocsi tetején átvezető levegőzőnyílásokkal fedett kis kéménybe torkollottak. Az olajat a mocsárgáz (metángáz) váltotta fel, amelyet a kocsik aljára szerelt hengeres tartályban tároltak.

A jelzővilágítás vasútforgalmi utasításokat közöl. Lehet helyhez kötött vagy hordozható.

Helyhez kötött jelzők a vasúti árbocjelzők, váltójelzők stb. Az árbocra szerelt

majd a Blanchard-típusok. A Liverpool -Manchester vonal pályaudvarain gyertyák és repceolajlámpák világítottak, a Nürnberg—Fürth vonalon ezeken kívül petróleumlámpák is égtek. Később használatos a spiritusz és az acetilénvilágítás is.

A világítógáz használata csak később terjedt el. 1881-ben és 1882-ben Európa számos nagy pályaudvarán villamos világítást vezetett be Edison és a társaiból alakult munkacsoport (Strassburgban 1881-ben, Antwerpenben, Brüsszelben, Amsterdamban pedig 1882-ben).- A mozdonyok világításának célja a látás és a láttatás, ezért alapvető követelmény az állandó, változatlan fény. Hosszú évtizedeken át a vastag lencséjű, hordozható, kétkanócos, nagy fényerősségű olaj, majd petróleum duplexlámpa világítja a mozdonyokat, amelynek oldalsó üvegablaka és hátsó fényvetője volt.

106