Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Bevezetés
Bevezetés Az ember a tüzet már sok ezer évvel ezelőtt ismerte, ez volt az első és egyetlen világítóeszköze, és ez a szerepe megmaradt mind a mai napig. Amíg az ember eljutott a barlang tüzétől a higanygőzlámpáig, hosszú évezredeken keresztül kellett életét halvány, pislogó és füstölgő lámpák ,,fénye” mellett eltöltenie. Korunk mérföldes léptekkel haladó tudománya — mint minden téren — a világítás és eszközei terén is rohamosan fejlődött, noha a világítástechnika fejlődése elmarad az általános műszaki fejlődéstől. Különösen ugrásszerű a fejlődés az utolsó 150 évben, hiszen ebben az időszakban ismerte meg az emberiség a gőzgépet, a vasutat, a telefont, a világítógázt és az izzólámpát. A világítóeszközök sorsa azonos az emberével, és szerves része az emberiség kultúrtörténetének. Ahogy F. W. Robins világítástörténész, az oxfordi egyetem professzora mondotta: „A világítás fejlődéstörténete azonos az emberi haladás történetével.” A világítástörténet a társadalomtudományok csoportjában, a történelemtudományokon belül a kultúrtörténet társa. Kölcsönhatásban van a képző- és az iparművészettel, egyes vonatkozásaiban a néprajztudományok anyagi és tárgyi kultúrájában a létfenntartás keretének is (hiányosan és mostohán kezelt) része. Mielőtt elindulnánk a világítóeszközök sok évezredes fejlődésének nyomában, frissítsünk fel a tűzről és a fényről néhány alapfogalmat. E helyen nem kívánunk kitérni az iskolában tanult fizikai alapfogalmakra, de hangsúlyozni szeretnénk ezeknek a fogalmaknak e könyvben fontos oldalát, s kiegészítjük a régi világítóeszközök lassan feledésbe merülő részeivel. A láng részei A fény a láng gyermeke. Mostohatestvére a füst és a korom. Ismerjük meg őket egyenként. A láng fényes, lobogó, nyelv formájában mutatkozó égési jelenség. Belsejében izzó, gázokat és gőzöket tartalmazó részecskék vannak. A sztearingyertya lángja például a következő részekből áll:- A belső mag sötét, levegő nélküli ritka világítógáz: szén és hidrogén. Itt bomlik szét kémiailag a gyertya anyaga. Égés nincs, a gáz hőmérséklete itt a legalacsonyabb.- A világítórész adja elsősorban a gyertya fényét. A levegő ritka, a szénrészecskék izzanak, a hidrogén elég, ez a láng legforróbb része.- A kékes színű burok nem világít, az izzó szén elegendő levegőt kap, itt tökéletes az égés. Gázt és vízgőzt tartalmaz. Az izzó szén szénsavvá ég el (1. ábra).- A láng széle oxigénben a leggazdagabb. A lángrészek felfelé hegyesednek - mint a keleti templomok hagymakupolái -, mert a külső lángréteg jobban lehűl, így lassabban emelkedik. A láng maga a bélben fel,,A tűz az emberi kultúra és haladás alapja!” F. W. Robins 9
