Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Fények az utcán és a munkahelyen
Schwert típusú spiritusz kirakati lámpa még a 20. sz. első évtizedeiben is használatosak voltak. A gázlámpával együtt használták a Schwert-típusú, fényvetős egylángű Auertípusü spirituszégős kirakati lámpát és az acetilénlámpát is. Ez utóbbi azonban robbanásveszélyessége miatt nem terjedt el, mint a petróleumlámpa. Angliában - különösen Londonban - az üzlettulajdonos nevének monogramját vagy a cégjeiét, jelvényét lámpákkal világították ki. A monogramot vagy jelet drótból hajlították, és apró üvegmécseket erősítettek rá. A mécsben olaj vagy apró gyertya égett. A villamos világítás úttörője a kereskedelemben Amerikában jelentkezik először. Elsőként New Yorkban, a német származású Heinrich Goebel optikus és órakészítő kirakatában gyulladt fel az áramtáplálta fény. Világítás a hazai iparban és kereskedelemben. Vidéken a tehetősebb gazdák házainál a nők még a 19. században is a mestergerendán függő repceolajjal világító mécs fénye mellett szőttek, fontak. A városokban azonban megalakultak a céhek, ezek mesterei műhelyt tartottak fenn, inasokat és segédeket neveltek. Itt rendszerint a legkisebb inas feladata volt a házkörüli szolgálat és ennek során a műhelyben égő nagy lámpa és más fali lámpák, asztali lámpák tisztítása, karbantartása. E lámpák nem különböztek a kor világítóeszközeitől. A csizmadiák, takácsok és csipkeverők műhelyét azonban Magyarországon is az előzőekben leírt gyertyalámpa világította meg, amelynek vízzel telt lombikjai felerősítették a gyertya fényét. Az egyéb műhelyeket egy vagy több olajlámpa világította meg, de előfordult a A Párizsi Nagy Áruház Lámpa Osztálya (A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Kiállítási anyagából) 90
