Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)
Reneszánsz bútorművészet
Természetesen az ütiágyak mellett szuperlátos vagy függönyös ágyak is vannak. II. Fülöp hálószobájában az Escoriálban az egyszerű faváz csak a díszes kárpitok, selymek és bársonyok tartására szolgál. Jellegzetesen spanyol, késő reneszánsz, exportra is készülő, luxusbütor a vargueno. Elnevezésével csak a XIX. századtól találkozunk. A szakirodalom a bútortípust alaptalanul Bargas püspöki várossal hozta kapcsolatba, a legújabb kutatások szerint a vargueno név inkább egy ébenista, mint a város nevéhez vezethető vissza. A spanyolok kabinetszekrénye a lehajtható lapú moreszk ládikából az „escritorióból'’, ill. a késő gótikus katalán ládából a „contradorból” vagy ,,papelerából” származik, ez utóbbinak ajtói mögött fiókok vannak. Lényegét illetően tehát nem más, mint asztalra, ill. állványra helyezett hordozható láda, két oldalán kengyeles fülekkel. A budapesti Iparművészeti Múzeum ilyen típusú szekrényének felső, ládaszerű teste kívül ébenfával, belül gesztenyefával borított, lehajtható írólapját belül préselt bőrrel, kívül aranyozott kovácsoltvas pántokkal, zárszerkezettel, áttört kulcslyukpajzzsal, Krisztus- és Mária-monogrammal díszítették. Lehajtható lapja mögött egy ajtó köré komponálva, aszimmetrikusan elrendezve, különböző nagyságú fiókok kaptak helyet, homloklapjukon gazdag, oszlopos, timpanonos, csontból faragott kiképzéssel. Éppen a dekoráció erősen architektonikussá vált jellege tanúsítja, hogy a XVI. század végén, ill. 1600 körül készülhetett. Az ez idő tájt spanyol fennhatóság alatt álló Németalföld, a Habsburgok spanyol ágának, V. Károly és utódai birodalmának leggazdagabb tartománya, kincseskamrája. Az önkormányzattal rendelkező gazdag kereskedővárosokban egyéni színt kap a humanista kultúra, a művelt Európa tisztelettel tekint a demokratikus ézelmeiről, szabadságszeretetéről, racionális gondolkodásáról ismert Rotterdami Erasmusra. S bár Hans Memling, Quinten Matssys, Barend van Orley, Lucas van Leyden és a legnagyobb mester, id. Pieter Brueghel műveiben mély nyomot hagy az itáliai reneszánsz, e németalföldi mesterek már nemcsak a templomok díszítésére, hanem a polgári otthonok szépítésére is vállalkoznak, sajátos világuk, környezetük bemutatásával foglalkoznak, témaválasztásuk újszerűbbé, kötetlenebbé, szabadabbá válik. Az itáliai reneszánsz követője Hans Vredeman de Vries flamand rajzoló, festő és dekorátor, a festő Floris tanítványa. A protestáns üldözések idején Danzigba, majd Prágába menekül, később Hollandiában telepedik le. Építészeti és perspektíva rajzain kívül, dekorációs mintakönyvei, kert- és bútortervei jelentősek, amelyeket — ahogyan ezt láttuk már — Európa-szerte használtak. A Németalföldön is kedvelt, praktikus, összecsukható, bőrrel kárpitozott tábori szék mellett Vredeman de Vries még a középkori hagyományokra építve, masszív, három- és négylábú ülőbútorokat tervez, karmos lábakkal vagy balluszteres, esztergályozott oszlopokkal, fülkeszerűen kiképzett támlákkal vagy anélkül. Nagyméretű asztallapjait táncoló kariatidák tartják, ezeken a figurákon pedig erősen érződik a beldesniederek, a híres helyi faragómesterek munkáinak hatása. Tárolóbútorai is architektonikus jellegűek, s egy sajátos németalföldi bútordíszítő technikára épülnek: a lombfűrésszel kivágott motívumokat ráragasztották a vakfára. Ez az applikált díszítés a faragott részletek mellett méginkább növelte a bútor felületének plaszticitását, ugyanakkor hozzájárult festői hatású fény-árnyék keltéséhez. Apró leveles ládikák, ékszeres kazetták bevonására gyakran használtak aranyozott és festett, olykor metszett bőrt, s ez megint nem véletlen, hiszen Európában ekkor Spanyolország és a spanyol fennhatóság alatt álló Németalföld a művészi bőrmunkák készítésének fő központja, gondoljunk csak vissza a spanyol bőrrel borított karosszékekre és varguénokra! Ezek a sima, hasábos formájú, sárgaréz pántokkal záródó ládikák gyakran pompás kivitelűek voltak. Ilyen például az egykori Spitzer-gyűjtemény metszett, festett és aranyozott bőrládikája, amelynek fedelét és oldalait körbe komponált vágtató lovas, futó szarvas, terített asztalnál és kút mellett ülő szerelmespár képével díszítették utalva e tárgy szerelmi jegyajándék jellegére. A németalföldi reneszánsz bútorművészetre nem pusztán az olasz példaátvétel jellemző, karakterének alakulását meghatározta a spanyol királytól való függősége, s a német nyelvterülethez való közelsége is. Német reneszánsz A reneszánszban vezető szerepet játszó itáliai művészet hatása Európában legkésőbb talán német területen jelentkezik. A német reneszánsz építészet kezdetét a szakirodalom az augsburgi Szent Anna-templom Fugger-kápolnájához köti. Még 90
