Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)
Gótikus bútorművészet
lotán, hiszen munkájukért jó pénzt, 12—14 solidust kaptak. Már Károly Róbert királynál is dolgozik Lippai Pál, aki később Nagy Lajos udvarában a „carpentarius domini regis” azaz „király urunk ácsa” címet viseli egy 1348-as forrásadat szerint. 1369 nyarán László és Péter ács Péter tímárral és Gergely kerékgyártóval, továbbá a lövöldi kolostornál dolgozó kőcsiszolókkal megtámadták a bakonybéli apátság szénagyűjtőit. László és Péter ács, Lippai Pálhoz hasonlóan ácsolt bűtorokat is készíthettek. E feltételezésünket arra alapozzuk, hogy nem sokkal később a veszprémi káptalan könyvtártermének összeírásában már két bakonyi módra készített könyvesládáról: „in Quadern cista ad módúm Bakoniensium” olvashatunk, vagyis a magyar bútorművesség helyi sajátosságainak kialakulását idáig visszavezethetjük. 1453-ból származik az a kolozsvári adójegyzék, amely név szerint említi Gregorius, Bartholommeus és Benedictus mensatort, s bár nincs külön utcájuk, mint Budán például az ötvösöknek, mindhárman egy utcában, a Király utcában laktak. Rajtuk kívül az oklevél négy ácsról, két kőművesről, három ötvösről, s három üvegezőről tesz említést. A kolozsmonostori apátság már idézett 1457-es összeírásában találkoztunk „Gregorius Mensarussal”, vagyis „Gregorius Asthalgyártóval”, az oklevél tehát már minden kétséget kizáróan, egyértelműen, magyarul nevezi meg a bútort készítő mesterembert és nem pusztán mensarusról vagy Tischlerről beszél. Pár évvel később ugyanott Paulus mensator 1496-ban a vajdai ítélőmester asztalát készíti el. 1478 előtt működött Bécsben Aichorn János asztalos, aki talán Kassáról való volt, onnan vándorolt Bécsbc, ahol élete végéig dolgozott. Egy csaknem tíz évvel később kelt oklevél szerint egy kassai ferencrendi szerzetes fordul a bécsi tanácshoz azzal, hogy atyja János mester bécsi polgár és asztalos végrendeletéről és örökségéről tudósítsák. Ez a János mester feltehetőleg azonos lehetett Aichorn Jánossal. Mind külhonban, mind itthon dolgozó, forrásainkban szereplő mestereink nevéhez nem tudunk konkrét tárgyakat felsorolni, mivel munkáik nem maradtak ránk. Megnevezésükből azonban, létezésükön kívül arra is következtethetünk, hogy bútort készítő mestereink korszakukban nemcsak elkülönülnek az ácsoktól, hanem a vegyes céh keretein belül tovább specializálódnak, az ún. ácsolt technikával dolgozó szekrénygyártóktól, szekrénycsinálóktól, szekrénymívesektől (Schreinerektől) megkülönböztetik a fejlettebb, már asztalostechnikát is alkalmazó asztalgyártókat (mensarusokat, Tischlereket), ahogyan ezt főleg a soproni, de a kolozsvári összeírásokból is megállapíthatjuk. Kevés gótikus bútorunk van. Ezt korábban a fa romlandóságával magyarázták kutatóink, másrészt azzal, hogy a török hódoltság, az osztrák fennhatóság és a két világháború idején a régi magyar bútorművészetünket igazoló darabjaink nagy számban pusztultak el, vagy kerültek külföldi közgyűjteményekbe és magángyűjtőkhöz. Hamis azonban az az elmélet, amely szerint „nálunk a középkorban a lakberendezésnek értéke nincsen, végrendeletekben és leltárakban ritkán történik róluk említés, pénzt nem áldoznak rá”. Utóbbit cáfolja Kiskürthy Péter pere is 1430- ban. Kiskürthyt azzal vádolják, hogy egy arany forint értékű széket nem adott vissza jogos tulajdonosának. A széknek ekkor már, nálunk nemcsak pénzzel mérhető ára van, hanem becses használati tárgy is, gazdája ragaszkodik ahhoz, hogy saját tárgyát kapja vissza. Ülőbútoraink sokféleségét a kortárs képzőművészet ismeretében rekonstruálhatjuk. A nagytótlaki freskón, a felénk háttal forduló apostolok négy terpesztett lábú, hosszú falócán ülnek. Ez a típusú lóca látható a svábfalvi oltár Szent Fülöp prédikációja c. tábláján és a szepeshelyi főoltár Utolsó vacsora c. képén is. Szent Andrást ilyen lócán kínozzák Liptószentandráson. Bártfán, a Szent Erzsébet betegeket ápol ábrázoláson e lócák az ágy körül elhelyezve egyben fellépőül is szolgálnak. Kassán, Krisztus és a tizenkét apostol ülőalkalmatossága már olyan lóca, amelynek lábait egyenes rúd kapcsolja. A fal melletti falócák mindig ácsolt bútorok, a szintén terpesztett lábú kerek és négyzetes ülőlapú székekhez hasonlóan, amelyek már térben kapnak helyet. Míg a kerek ülőlapú székek általában háromlábúak, a szögletesek négy lábon állnak. Ezt figyelhetjük meg a kassai és a bártfai Szent Erzsébet-oltárokon is. A terpesztett lábú ülőbútorokkal egyidőben a négyzetes ülőlapot a két rövidebb oldalon gyakran deszkalap támasztja alá. E padok oldallapjait egyenes léccel vagy hengeres rúddal kapcsolják össze az ülés alatt. Ezek az oldalak ívelt vonalúak az Esztergomi Keresztény Múzeum 1470 körüli magyar festőjének Krisztus a templomban c. képén vagy a lőcsei Szent János-oltáron; karélyosan kivágottak a bártfai Szent Erzsébet-oltár egyik tábláján és az Esztergomban levő, Aranyosmaróti mester: A tizenkét éves Jézus a templomban c. művén; s 60
