Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)
Az ókor bútorművészete
г л V____________________________J 31 roszi korban alakult ki. A család kultikus helyére jellemző a befelé fordulás, elzárkózás a világtól, az utcától, kifelé nem is terveznek lakóhelyiséget, a tetők is befelé, az udvar felé lejtenek. A bejárat fedett, belső, hosszanti oldalát oszlopok alkotják, ezek között jutunk a belsőd udvarra, amelyből a kétoszlopos timpanonos zárású előcsarnok, majd a megaron nyílik, középen tűzhellyel, e fölött füstös nyílással. Nemrégiben Szmirnában az i. e. X. századból való ovális, majd négyszögletes ház alakú agyagurnák kerültek napfényre, amelyekből a lakóházak alakjára is lehet következtetni. Olünthoszban és Pellában pedig már a klasszikus korból való, kavicsmozaikkal díszített egyemeletes luxusvillák nyomaira bukkantak. A hellenisztikus görög építészetben — a déloszi és rodoszi ásatások is igazolják — már a kétemeletes lakóháztípus is előfordul, oszlopokkal körülvett belső udvarral. Görög bútor alig maradt fenn napjainkra, domborműveken, vázafestményeken és terrakottaszobrokon kívül Homérosz Iliásza és Odüsszeiája, Pauszaniasz, Lükurgosz, Athénaiosz, később Vitruvius a forrás, amelyből rekonstruálni tudjuk azt. Egyik legértékesebb bútorfa a Mauritániából és Észak-Afrikából behozott citromfa volt, de becses fának számított a juhar-, pálma-, tölgy-, fűz-, hárs- és bükkfa is. Különösen a bükköt kedvelték, ahogyan ezt Plinius is megjegyzi: ezt a fát könnyű megmunkálni, habár merev, de lágy is egyben. 32 A knosszoszi palota tróntermében viszont, az egykori freskók alatt a falnál körbefutó kőpadok voltak, amelyeknek monotóniáját mindkét oldalon egy-egy trónus törte meg: középen a padok fölé magasodva, hasábos talapzaton álló hullámosán ívelt vonalú hátas székek, alabástromból. A delphi, athéni, New York-i, budapesti múzeumokban látható terrakottaszobrok trónusai pedig már azt bizonyítják, hogy a karos trónus ismert a krétai kultúrában is. A sárgásbarna csíkos terrakotta karosszékek háromlábúak, félköríves ülőlappal, kar- és háttámlával készültek. Az archaikus kor istennői füles támlájú, ívelt székeken ülnek, lábukat zsámolyon nyugtatják. ,,E terrakottaszobrok merev trónusában maga az istenség fejeződik ki”, mondja az ismert bútortörténész Adolf Feulner, s hangsúlyozza, hogy ez együttjár egy bizonyosfajta finomkodással, a kifejezés megkötöttségével és ünnepélyességével, a trónus és az istenkép összetartozásával. Az említett szerző az egyiptomi és a görög bútor közötti különbséget az egyiptomi fáraó és a görög Apollo ábrázolási módjának eltérő voltában látja: míg előbbi mindig vallási indíttatású és a halotti kultusszal függ össze, a halál utáni túlvilágot szimbolizálja, utóbbi, ha istenséget ábrázol is azt az ember képére képzeli el, hiszen az istenek mindennapi környezetükben oly könnyedén mozognak, mint a földi halandók. 27
