Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)
A barokk és rokokó
167 belső, a várnak oldal szegletében 9 almáriomokban válogatott munkákat foglaltak egybe T. Báder fölvigyázása alatt. Ezek is Bécsbe vándoroltak. Üres a ritkaságok és drágaságok kabinétje is, a porczellánház mellett: ezek a kismartoni és pottendorfi kastélyokat ékesítik. A nagy víztartók és ugró kutak az udvarban a vár mellett, s a kertben, hol egygyike hatvan ezer forintba tellett, megszűntek lenni, köveik máshova elhordattak haszonvehetetlenül. A külömbféle mesterségű ritka órák, remek művek a belső szobákból elvittettek. A muzsikáló óra, amely tánczoló személyeket is mutat; a muzsikáló ülőszék; a flautázó rokka s más efélék megromlottak. A Chinai Tánczoló ház elégett; a játék színekben széna tartatik; a kertek el vannak hagyatva: ama pázsit gyepen, melyen 1791-ben több nemes vármegyéknek zászló aljai vitéz forgásokat tettek szemem láttára, földi alma terem. De ama drága Bagatell, a mesterséges nap temploma, remete ház, ékes Diana, Fortuna, Vénus templomai is s a többi odavannak a Szent Miklós mellett fekvő mulató kertben. így ha a fényes Esterházy Dinastiának eredeti lakóhelye Fraknó vára téli csendességben nyugszik, a mostani, kismartoni lakókastély nyári díszlésben fénylik, az egykori Eszterháza őszi szomorúságára jutott: de azzal biztatja magát, hogy még hatalmas urainak gondviselése által tavaszi vidámságra éled." A Tudományos Gyűjtemény ismeretlen írójának költői szavai után tiszavirág-életű tavaszi vidámságra csak a XIX. század végén éled Eszterháza. Napjainkban áll a kastély főépülete, a berendezési tárgyak azonban, egy-két régitől eltekintve, nem eredetiek, sőt nem is XVIII. századiak. Eszterháza pompája véglegesen elmúlt, nyoma veszett, hírmondó is alig akad — az Iparművészeti Múzeumban például — belőle. Ezeket a hírmondókat azonban mégis érdemes számba vennünk. A díszterem kandalló körül elhelyezett páros kanapéi és karosszékei egykor fehérre festett és laparanyozott fából valók voltak, patás, hajlított lábukat áttört virágos káva kapcsolta, a kárpitozott kartámla csigavonalas volt, s a szintén párnázott háttámla faragott fa keretének tetején kezében napernyőt tartó kínai figura ült. E faragott ülőbútorok körvonalait rárajzolták a szintén fehérre festett és aranyozott faburkolatra, s egy összekötő virággirlanddal tették hangsúlyosabbá. A kárpit aranynyal átszőtt vörös selyemdamasztját talán Lyonból hozhatták. 153
