Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)

Az asztalosmesterség története

m

fe

a

és

m

sk

tá

sz

é‘

A

rr

a

é

is

a

d

is

A kettős lapú eljárásnál egyszerre két intarzia: pozitív és negatív intarzia keletkezik. Rendszerint világos és sötét lapot raknak egymásra, s kivágás után a mezőket felcserélik, a világos mezőbe rakják a sötét, a sötét mezőbe a világos mintát.

Bonyolultabb, képszerű intarziánál a vakfurnéros eljárást alkalmazzák, amikor három- vagy többféle fából állítják össze a mintát. A tervezett mezőket a vakfurnérral vágják ki és ragasztják öszsze, a vakfurnért, csak a munka közbeni ellenőrzés céljából használják.

Ha a rendelkezésre álló furnér színe, rajza miatt nem tervezhető a felület, az összerakásos eljárást alkalmazzák: a kivágott furnérlapokat egymás mellé helyezik, s e felületeket változtatva alakítják ki a képet.

Leggyakoribb az alátétes eljárás, amelynek során az alapfurnérba illesztik a kívánt mintát. Itt a vakfurnéros eljárással ellentétesen megmarad az alapfurnér.

7. Asztalosszerszámok 1678-ból 8. Gyalu; Erdély, 1671. (Budapest, Iparművészeti Múzeum)

9. Gyalu; magyar, 1790. (Budapest, Iparművészeti Múzeum)

Az 1660 körüli időtől a géppel fűrészelt intarzia előnye, hogy ezzel keményfából is viszonylag könynyen lehet tetszőleges kanyarulatokat vágni. Az ún. francia vágásnál külön vágják ki az alapot és külön a mintát, mindig a vonal mellett vágva; a német vágásnál a vonalon vágva egyszerre vágják ki a mintát az alappal.

A sakktábla-intarziát csíkeljárással készítik: világos és sötét furnérból csíkokat vágnak, azokat egymáshoz illesztik, újból csíkokra vágják és újból egymáshoz illesztik. A XVIII. században a sakktáblakockák további osztásából igen változatos mintákat alakítottak ki: rombuszt, élére állított négyzetet vagy kocka-, csillag- és rácshálós mustrát, malomjátékmintát. Gyakran alkalmazták ugyanannak a fafajtának világosabb (geszt) és sötétebb (szijács) árnyalatait. Az ün. frisage-nál a mezőt négy részre osztják, és a lapokat úgy rakják be, hogy az első és a negyedik, ill. a második és a harmadik mezőben futnak egyformán az erek.

12