Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)
A barokk és rokokó
л V 148 У sóként a bútornak eredeti, az építészettől független arculatát. Nemcsak kétajtós szekrényeket, gueridonokat készít az uralkodó számára, hanem ugyancsak elsőként kényelmes komódokat is, a nehézkes ládák helyett. Hiszen a kihúzható»fiókokban könnyebben lehet tárolni, mint a ládában. A Louvre két teknőc- és rézkomódjának érdekessége az, hogy a magas lábon álló komód fiókjai nem egymás fölött, hanem egymás mellett helyezkednek el. Boulle hatása még a mester életében hanyatlani kezd. 1694-ben bezárta kapuit a Manufacture Royale des Meubles de la Couronne, mert üres lett a kincstár, de az arisztokrácia, pénzarisztokrácia és a nagyburzsoázia továbbra is változatos megrendelőréteg maradt. 1711-ben meghalt Jean Bérain is, helyét majd Watteau veszi át. Az 1700-as évektől ismét a masszív, faragott bútorok jönnek divatba, ezekkel rendezik be a versailles-i kastély Ökörszem (L’oeil de Boeuf) szalonját is. A. Ch. Boulle műhelyét fiai és követői viszik tovább, például Jacques Sommer és Jean Oppenordt. A Boulle-stíluson kívül XIV. Lajos udvarában még egy kiemelkedő bútorcsoportról kell megemlékeznünk, az ezüstbútorokéról. A Napkirály fölöttébb kedvelte a favázon ezüstlemezekkel borított pompás velencei és augsburgi ezüstbútorokat, de Franciaországban is készítettek ezüstbútorokat, például Ballin, Delanoy és Viliiére aranyművesek. A versailles-i kastély tróntermében ezüstguéridonok között ezüstasztalok voltak. Középen volt a nyolc lábnyi magas ezüsttrónus, amelyet két oldalról egy-egy díszes szék vett közre. A hálószoba székei is színezüstből voltak. E parádés bútorok divatja a Napkirály fényűzésellenes törvényének kiadásáig tartott. Az ezüstbútorok helyébe e század végétől Lepautre tervei alapján faragott, ezüstözött és aranyozott fabútorok kerültek Caffieri és Cucci működésének eredményeképpen is. XIV. és XV. Lajos uralkodása és stílusa közötti átmenetet nemcsak politikailag, hanem stílustörténet szemponjából is Orleansi Fülöp régenssége (1715—1723) képezte, amely Franciaországban a barokkból a rokokóba való átmenetet is jelentette egyben. Bár Orleansi Fülöp uralma csak nyolc évig tartott, a régence stílus majdnem a század közepéig nyomonkövethető. A falakat laposfaragású tölgyfa burkolattal vonják be (boiserie). A masszív tölgyfa bútorok felépítése és aránya kezdetben egyezik az előző korszakéval, eltérés csak a részletekben, főleg a díszítésben nyilvánul meg: hanyatlik az ében-, teknőc-, rézberakás; helyette indiai szaténfát, paliszandert, amarant és később rózsafát kezdenek alkalmazni. A nehézkes formájú bútorok könnyebbednek, megindul a konvex-konkláv vonalak játéka, megrövidül a komódok lába, s a felépítményes íróasztalok mellett már előfordul a secrétaire. 127
