Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)
A barokk és rokokó
г V 144 Franciaország A déli olasz és északi németalföldi kora barokk bútorművészet eredményeinek összegzéséből a helyi hagyományokra épülve a franciák Grand Siéclejében éri el csúcspontját az európai barokk bútorművészet. 1660 körül határozza el XIV. Lajos francia király, hogy kibővíti versailles-i kastélyát, s 1671-re elkészül a Grand Appartement, a Napkirály otthona és székhelye, Hardouin Mansart és Robert de Cotte tervei alapján. A nagy kastélyon és a vele szervesen összefüggő, sugárutakkal, ún. allékkal osztott parkon egységes építészeti gondolat uralkodik, minden az épületnek rendelődik alá; a festészet, szobrászat és az iparművészet is. A kápolna alsó része a nyilvánosságé, az oltárral szembeni első emeleti oratórium viszont a királyi családé. A kápolnát előszoba köti össze a király lakosztályával, ahol Herkules, Vénusz, Mars, Merkur és Apolló termei sorakoznak. Az ajtók egy tengelybe helyezésével — amelyet először Leveau alkalmazott Fouquet Vaux le Vicont-i kastélyán — itt is megteremtették az ,,enfilade” elrendezést: az átlátást a szobák során. A királyi és királynéi lakosztályt a híres Tükörfolyosó kapcsolja össze, tizenhét nagy ablakával a kertre, ugyanennyi tükrével, egykor színezüst konzolasztalaival, negyvenegy ezüst csillárjával, fehér- és aranyszegélyű függönyeivel. A „Galerie de Glace” a király „Háború termé-ből” indul és a királyné „Béke szalonjáig” tart, középen innen nyílik a díszudvarra (Court d'Honneur) a király kabinetje és hálószobája. A királyné előszobája, szobája és a gárdatisztek szobája az U alakú kastély másik szárnyában van. E márványburkolattal vagy kárpittal, az évszakok szerint váltakozó selyembrokáttal (meuble d’été) és bársonnyal (meuble d’hiver) borított termek mennyezetére, az ajtók és a kandallók mezőire stukkós keretbe kerültek Veronese, Tiziano, Charles de la Fosse, Simon Vouet, Charles Le Brun és Francois Boucher képei. XIV. Lajos és udvara óriási pénzt fordított a hazai műipar támogatására. Nemcsak a Gobelin fivérek szerény, egykori kelmefestő műhelye vált állami manufaktúrává a Biévre partján, hanem létrejött az udvarnak dolgozó asztalosokat foglalkoztató Manufacture Royale des Meubles de la Couronne is 1667-ben Charles Le Brun művészeti intendánssal az élén, aki a már említett olasz Caffierit és Cuccit is meghívta, s aki a francia bútorművészet egyik legnagyobb egyéniségét, a flandriai származású André Charles Boulle-t is foglalkoztatta. A. Ch. Boulle 1672-ben Jean Macé udvari asztalos halála után vette át a Louvre műhelyének vezetését, mint építész, festő, mozaik- és bútorkészítő, rajzoló és királyi pecsétvéső. Rajztudása ellenére bútorait jórészt Jean Bérain lapjai után készítette a róla elnevezett Boulle-technikával. Kezdetben ébenfa ágyazta réz- és teknőcberaká-124
