Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)

A barokk és rokokó

ház, teknőc, fém és márvány díszbútorok, elsősorban kabinetszekrények készülnek.

Frits Lifkes szerint különösen a székek jellemzőek a civilizációra, mert bennük a szépség és a funkció kölcsönhatása döntő. Az egyszerűbb székeket diófából, a díszesebbeket ébenből és paliszanderből faragják. A korai barokkban a balluszteres és csavart lábakat, a késeiben a patás és csigás lábú hátas és karosszékeket kedvelik. Megkezdődik a széktámlák kárpitozása itt is, színes selyemmel, bőrrel, de ezzel egyidőben a nádfonást is alkalmazzák az ülőlapon és a medaillonos keretű háttámlán egyaránt. Az ún. Rubens-szék fakeretét is

bevonják bársonnyal, nemcsak az ülőlapot és a támlarészt.

Az asztalok tégla vagy négyzetes alakúak, sokszor kinyitható lappal, esztergályozott balluszteres lábakkal. Dirk van Rijswick nyolcszögletű asztala ébenfa alapon színezett gyöngyház berakású, lapján virágkoszorús kőberakással.

Tárolóbútoraikat a Balkánról és Németországból importált tölgyfából faragták, ébennel díszítették. A XVI1. század első felében megmaradnak a sima, hasábos formák, a figurális díszítés viszont egyre gazdagodik.

Jellegzetesen hollandi kora barokk bútor a négy-141. Kétajtós szekrény; Németalföld, XVII. század (Budapest, Iparművészeti Múzeum)

121