Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)

A barokk és rokokó

kétlábú konzolasztalok készülnek, igen plasztikus, leveles, virágos és figurális faragással, kezdetben lábösszekötőkkel, később anélkül. Föléjük a kon­zollal azonosan faragott, raffinált elhelyezésű tükrök kerülnek, amelyek a nagyobb tér illúzióját keltik. E tükrös konzolasztalok az ablakok és ajtók közeiben kapnak helyet, mellszobrok, órák, vázák, gyertyatartók és egyéb értékes tárgyak reprezen­tatív elhelyezésére a gueridonokkal, azaz állvány­szerű kis asztalokkal együtt. E gueridonok a késő barokkban és főleg Velencében szintén figurálisak: egy-egy mór tartja kezével vagy fején az általában kerek tárolólapot (Brustolon), de a XVIE század második felétől vert ezüstből is készülnek Velen­cében ilyen tárolóállványok. A rokokóban a lábak hajlított patákban végződ­nek és a káva is faragott, áttört díszű. Az asztallap márvány, színes kőberakású, mozaik, teknőc, csont, fém vagy porcelán betétlappal gazdagított. Konzolasztalok és székek lábain — de a XVIIE század elejétől francia hatásra divatossá váló ko­módok és trumeau-k egész felületén — gyakori Itá­liában a „vernis polychrom'’, azaz a fehér, esetleg 135. Emeletes írószekrény; itáliai, 1740—1760. (Budapest, Iparművészeti Múzeum) 136. Bartholommeus van Bassen (1600—1651): Szobabelső (Darmstadt) zöld alapon színes virágfestés. A nyárádi egykori Zichy-kastélyból került egy budapesti magángyűj­teménybe egy kétfiókos komód: négy hajlított lábon áll, oldala és homloklapja domborúan ívelt és egész felületén elburjánzik a virágfestés. Az angol mintalapok alkalmazásának következ­ményeképpen Itáliában is találkozunk a XVIII. század közepétől alacsony és emeletes írószekré­nyekkel. Az Iparművészeti Múzeumban mindkét műfaj képviselve van. Az alacsony írószekrény, ún. ribalta, fényezett diógyökér borítással, feketére pácolt keretelőléccel készült. Hullámosán ívelt vonalú, háromfiókos komódrésze fölött lehajtható írólap található, kis fiókokkal. Tetejében felnyíló ládaszerű rekesz helyezkedik el. Ezzel a ribaltával azonos felépítésű, emeletes írószekrényünk is, amely azonban felül kétajtós üveges szerkrényrész­­szel bővül, hármas tagolású, oromzatos, csigás, ívelt vonalú párkánnyal zárul. Az olasz barokk és rokokó bútorművészetben Róma mellett új művészeti központok jönnek létre. Nápolyban és Szicíliában, ahol Bourbon Károly uralkodik erős a spanyol-mór hatás. Rómával el­lentétesen itt nem aranyozott, hanem inkább az ezüstözött bútorok dominálnak. Az egzotikus fákból készült faborítást színes, virágos, madaras indával, intarziával, gazdag, aranyozott bronzve­rettel egészítik ki. Piemontban Filippo Juvara irá­nyítja az ébenistákat, asztalosokat, dekorátorokat, hímzőket és ötvösöket. Az építész Juvara a kínai ízlés propagálója. Torinóban is van a királyi palo­tának kínai terme. Toscanában, Luccában a bútor­­tervezés formaalakításában mértéktartóbbak, kevésbé szeszélyesek, a reneszánsz reminiszcen­ciák érződnek a barokkban is. A fehér-arany és lakk-bútorok mellett dúsan faragott diófa búto­rokból áll az új villák luxusberenezése. Itt a holland és az angol metszetek alkalmazása gyakori. Emí­liában, Bolognában az új paloták Crespi és Bibbie­­na faldekorációihoz masszív, fából faragott vagy színesen festett bútorok kerülnek. Itt a késő barokk formák még sokáig együttélnek a rokokó elemek­kel. Torinóban 1731-től negyven évig állt a Savoyai ház szolgálatában Pietro Piffetti. Kabinetjein, imazsámolyain, könyvszekrényein és íróasztalain 116

Next

/
Oldalképek
Tartalom