Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)

Reneszánsz bútorművészet

ismertük — magas lábon álló lépcsős polcrendszer. A terítővei letakart beugró polcok fő ékessége a ráhelyezett drágakincsek voltak. Még az óvári kastély 1661 -es edénytároló bútora is ilyen lehetett, hiszen az öreg palotában: „item pohárszékre való, négy darab deszkábul csinált asztal" állott. A vajdahunyadi Bethlen-kastélyban 1681-ben a ,,pohárszék kerítése talpfán álló. s ol­dalai pártozatosan vannak megborítva, ajtója belül tolózáros”. Ez a bútor tehát már lényegében egy alul zárható, egyajtós szekrényke, amelyre nyitott táltartót helyezhettek. Bár nem tolózáras, hanem egyajtós, belül zárt. polcos, fent beugró, emeletes az egykori Radvánszkv-gyűjtemény pohárszéke, amelyet ma a besztercebányai Múzeumban látha­tunk. A zólvomradványi kastély egykori berende­zési tárgyának ajtóján és felső részének hátlapján 1669-es ládánk rakott művű olaszkorsóinak roko­nait ismerhetjük fel. A kerek vagy szögletes, sima lapú, sokszor sző­nyeggel letakart asztalokra szép művű ládácskákat, apró fiókos írószekrénykéket, kalamárisládákat, téntás íróládákat, „sraiptischokat” ezüstmíves vagy cápabőrös, gyöngyház vagy teknőcládácská­­kat helyeztek. Ezek rendeltetése többrétű volt: ékszer, pénz, levél, író- és varróeszközök, gyógy­­balzsam, játék és más apróság elhelyezésére, sok­szor elrejtésére használták. Hogy mi mindent tar­tottak bennük, azt megtudhatjuk özv. Viczay Jánosné. Héderváry Katalin tizenhat fiókos „sraip­­tischának” leírásából. E ládikák, kazetták és szekrények gyakran sze­relmi jegyajándékok voltak: az Esterházy család hercegi ágának levéltárában. Pál nádor 1680 körüli iratai között találunk például olyan jegyzéket, amelyben az eljegyzésre vagy esküvőre szükséges tárgyak sorából kiemelik az „ezüstmíves ládát, az mint azt most szokták csinálni”. Egyébként Pál aty­ja, Miklós nádor kincstárában is szerepel egy ezüst „Schreibtisch” 1645-ben. Ezeket az apró tárolóalkalmatosságokat azon­ban többnyire Itáliából, Augsburgból, a Rajna vi­dékéről, Flandriából vagy Tirolból hozták Magyar­­országra a drágakövekkel, féldrágakövekkel vagy arany- és ezüstszállal, selyemfonállal hímzett os­táblákkal együtt. A XV—XVI. században Európában közvetlenül vagy közvetett úton az itáliai reneszánsz otthonkul­túra hatása érvényesült. Az 1470-es években ez a hatás a firenzeivel egyidőben csak Mátyás király udvarában jelentkezett. Franciaországban a re­neszánsz térhódítása a XVI. század elejére, Ang­liában. Spanyolországban. Németalföldön, német területen, ahol a késő gótikus hagyományok erő­sebben tartották magukat, csak a XVI. század kö­zepére esik és továbbél a XVII. században is — mi­ként Magyarországon is — az új, alakuló művészeti stílus a barokk mellett. 113

Next

/
Oldalképek
Tartalom