Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)
Reneszánsz bútorművészet
114 Herceg Esterházy Pál ezüstözött karosszékeinek ülőlapján XVII. század végi magyar úrihímzéseink szép példáit láthatjuk: meggyszínű bársony alapon aranyozott ezüst szálakkal hímezték ide a sarkok és a középmező indás virágszálait. Az európai szakirodalomban is „Point de Hongrie"-nak nevezett sajátos magyar öltéssel hímzett vagy nagy és kis öltéssel (gros és petit point) varrott, kárpitozott ülőbútorok már ekkortól, ill. a XVIII. századtól viszonylag nagyobb számban maradtak ránk. Radvánszky is idézi Héderváry Katalin ingóságai között (1681) a ,.sellve székre szőrbül való matériákat, szőr tarka kárpitokat”, amelyek feltevéseink szerint magyar nemesi udvarházainkban török bulyák és varróinasok közreműködésével készülhettek. A XVI—XVII. századi ágyainkon a kárpit, az ún. szuperlát vagy függöny talán még fontosabb mint az említett székek esetében. Krónikásaink megemlékeznek ugyan Mátyás és 115 Beatrix mennyezetes. aranyos nyoszolyáiról, mégis azok a XVI. századi magyar főúri otthonokban — írott emlékek szerint is — ritkán fordulnak elő. A díszesebb ágyakat még a XVII. század elején is külhonból szerzik be. Thurzó Ilona lakodalmára csak az ágyrojtot vásárolják Bécsben. 1603-ban 15 forintért, de pár évvel később, húgának Borbálának már egy teljes ágyat vesznek ugyanott vagyont érő összegért. 338 forint 34 fillérért. A legkisebb Thurzó leány kézfogójára is külhonban veszik a díszágyat, részletesen fel is sorolják a kiadásokat: „Az ágyért, aki megcsinálta, adtam 22,5 Ft. Italpénzt a legénynek és tokjáért az ágynak 1.8 Ft. Az szuperlátra való tafotáért úgymint 22, 3/4 rőföt teszen 53,47 Ft. 11 1/2 rőf szederjes vászonért 3 Ft. 1 lat varrni való szederjes selyemért 18 Ft. 30 rőf szederjes félselyem pántlikáért 0.9 Ft. 70 lat öreg és kicsiny (vagyis nagy és kicsiny) selyem francliért latjáért adtam 60 den.=45,60 Ft. 99
