Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 2. 1946-1972 (Győr, 1977)
Második fejezet. Az átszervezéstől az újraegyesítésig (1950-1963)
kocsikból 20-at szállítottak ki. A vasúti személyszállítás korszerűsítésének, az utaskényelem növelésének igénye egyre több klímaberendezéses személykocsi gyártását kívánta meg. A Vagongyár ezért az angol Stone cégtől vásárolt licenc alapján a vasúti személykocsik klímaberendezésének hazai gyártására rendezkedett be.49 1961-ben a Vagongyár termelésének több mint 51%-a exportra készült. 1962-ben a vállalat terve az előző évinél 14%-kal volt magasabb, az exportkötelezettség viszont az előző évihez képest 27%-kal emelkedett. A vasúti személykocsik exportjánál növekedett a légkondicionáló berendezéssel ellátott kocsik részaránya. A Lengyel Államvasutakkal 1962 júliusában kötött megállapodás alapján további új gyártási ágként lépett be az 500 lóerős vasúti motorkocsik gyártása. Új feladat volt belföldi megrendelésre 6 db 270 lóerős mozdony elkészítése és a 10 tonnás 6 m3-es dömperek gyártásának bevezetése. 1962-ben a Kohó- és Gépipari Minisztérium döntése alapján beszüntették a vasúti teherkocsik gyártását. A dieselesítési program keretében fejlesztették ki a Vagongyárban a Rába-Balaton vasúti motorkocsi prototípusát, A Rába-Balaton I., majd az 1962-ben elkészült Rába-Balaton II. fekvő hengerelrendezésű, padló alatti motorral ellátott négytengelyű könnyűszerkezetű motorkocsi építéséhez nagy mennyiségű alumínium szerkezeti elemet használtak fel azért, hogy minél kisebb tengelynyomással, minél gyengébb felépítményű pályákra alkalmas legyen. Az új gyártmányok bevezetése, ezek gyártására történő felkészülés jelentős erőfeszítéseket követelt a Vagongyártól. 1961-ben elkészült az új vagonalkatrész-gyártó üzem és központi hőkezelő építését kezdték meg. 1962-ben a lengyel motorkocsik szereléséhez a régi vagonszereidében motorvonat-szerelő és próbahelyet létesítettek. A gyár műszaki fejlesztésének keretében számos gépet importáltak, többek között az újonnan bevezetett ponthegesztő technológia gépeit is. A Vagongyár külkereskedelmi tevékenységét érintő intézkedés volt 1962 nyarán a vállalat külkereskedelmi főosztályának áthelyezése Budapestről Győrbe. A gépipar helyzetének felülvizsgálata A gyártmányösszetételnek az exportlehetőségekkel összhangban történő kialakítása, az export növelésére való fokozott törekvés az adott időszakban a népgazdaságban jelentkező nehézségekkel állt összefüggésben. A külkereskedelmi forgalom összetétele kedvezőtlenül alakult. A fokozódó anyag- és gépbehozatalt a mezőgazdasági és egyes ipari termékek exportja nem tudta kellően ellensúlyozni, ez a népgazdaságban feszültségeket okozott. Az ipari termékek exportja terén fontos szerepet játszó gépipar exportja nem alakult a tervezett módon. Az 1962 nyarán megtartott párttanácskozásokon, majd az MSZMP Központi Bizottsága 1962. június 28-29-i ülésén tárgyalták a gépipar helyzetét. A gépipar helyzetéről hozott párthatározat megállapította, hogy jelentős fejlődés ment végbe a magyar gépiparban. Ugyanakkor azonban az iparvezetés nem használta ki az összes lehetőséget a nemzeti jövedelemhez való nagyobb hozzájárulás terén. Alacsony maradt a gépiparban a munka termelékenysége. Ez gátolta a nagyobb exportot, pedig a népgazdaság importját főleg a korszerű színvonalon álló gépipari termékekből lett volna kívánatos fedezni. Kritika érte a KGM vezetőinek iparirányítási tevékenységét, mert elmaradt a szocialista és tőkés országokban egyaránt értékesíthető korszerű termékek kifejlesztése és gyártása. Az alacsony termelékenység miatt a hazai vállalatok nem gyártottak versenyképes árakon és a gyártmányok műszaki szintje is elmaradt a világszínvonaltól. Külön foglalkozott a határozat a dieselesítési programmal és annak felülvizsgálatát kívánta azzal, hogy vegyék tekintetbe az egyes szocialista országoknak e téren időközben elért eredményeit. A Diesel-gyártmányok fejlesztését és gyártását — mondta ki a határozat — összpontosítsák azokra a termékekre, amelyekben versenyképesek vagyunk és elérjük a világszínvonalat.00 A júniusi párthatározat után a Vagongyárban számos fórumon elemezték a határozat tartalmát és annak kihatásait a gyárban folyó munkára. Első lépésként a gyáregységvezetők, párttitkárok és műhelybizottsági elnökök foglalkoztak 60
