Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 2. 1946-1972 (Győr, 1977)
Második fejezet. Az átszervezéstől az újraegyesítésig (1950-1963)
Az átszervezéstől az újraegyesítésig 1950-1963 (Az első ötéves terv célkitűzései) Az első ötéves terv célja a szocializmus alapjainak lerakása, a szocialista gazdasági rend győzelmének biztosítása a népgazdaság egészében.1 A gazdasági vezetés a rohamos ütemű iparosítás programjával egyetlen ötéves terv idején kívánta elérni a gyökeres fordulatot: az ország gazdaságának agráripari struktúráját elsődlegesen ipari struktúrává átalakítani. Az ipar területén ennek a célkitűzésnek érvényesítése jegyében történt meg 1949 végén a külföldi érdekeltségű vállalatok és a 10-nél több munkást foglalkoztató üzemek államosítása. Megindult a kisipar visszaszorítása is. Ez azt jelentette, hogy a központi irányító szerveknek a másfél év alatt teljesen állami kézre került gyáripar átalakítását, átszervezését kellett megoldaniuk. A szétforgácsolt termelési profilok ésszerű átalakítására törekedve egyes üzemeket megszüntettek, más esetben több üzem öszszeolvasztásával vagy nagy vállalatok egyes részlegeinek önállósításával új vállalatokat hoztak létre. A rendkívül nagy horderejű feladatok rövid időszak alatti megoldása és az új termelésirányító szervek kiépítése nem történt zökkenőmentesen. Az átszervezések magukat a gazdasági irányító szerveket is érintették. 1949. január 1-én megszűnt a Nehézipari Központ. Ennek feladatait a Nehézipari Igazgatóság mint az Iparügyi Minisztérium IX. főosztálya és az ehhez tartozó Nehézipari és Kohóipari Központok, mint az igazgatósághoz tartozó vállalatok koordináló szervezetei vették át. Az ipar átszervezésének előkészítése már 1949 folyamán megkezdődött, és az összetett gyártási profilú Vagongyárat is érintette. Profiltisztítás és átszervezés a Vagongyárban A Nehézipari Igazgatóság kezdeményezésére 1949 januárjában megindultak a Magyar Vagon- és Gépgyár háztartási és mezőgazdasági gépgyártó üzemeinek gyártási profilváltoztatására vonatkozó megbeszélések. A Nehézipari Igazgatóság ugyanis a háztartási üzemből a tűzhely- és kályhagyártást középgyárakhoz kívánta áthelyezni és helyettük ott szállítógépek gyártását javasolta bevezetni. A Vagongyár Tervosztályán a főbb gyártmányokról vezetett nyilvántartásokban utoljára 1949 szeptemberében szerepeltek tűzhelyek és kályhák. Az első 3 db ,,Bleichert” típusú targonca — a gyárban korábban is gyártott szállítógép — 1949 áprilisában készült el. Az új típusú szállítógépek műszaki kialakításával összefüggő munkára utal 1949 júniusában egy mintatargonca elkészítése.2 A Nehézipari Igazgatóság ugyancsak 1949 folyamán javaslatot kért a mezőgépgyártó profil leadására is. A mezőgépgyártás más vállalathoz történő áthelyezését hosszas tárgyalások előzték meg, mivel a Vagongyár vezetői 1950-re a mezőgépprogram fejlesztését tervezték.3 A mezőgazdasági gépek gyártása 1950 folyamán szűnt meg. Ez évben még 1182 tárcsás talajművelő gépet és 1621 gépvontatású ekét készítettek.1 A gyártási profil a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárhoz és a győri Kisalföldi Gépgyárhoz került. 31
