Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Harmadik fejezet. A Vagongyár a húszas években. 1920-1929
természetesen most is visszamarad a békebeli foglalkoztatás mögött”, és az éles verseny miatt az elérhető árak még az előállítási költségeket sem fedezték. ,,A termelés és a fogyasztás között előállott aránytalanság enyhítésére a hazai gépiparban bizonyos üzemösszevonások indultak meg, amely nagyobb szabású lépés kihatásáról azonban még ez idő szerint véleményt alkotni korai volna. Részvénytársaságunk ezen üzemösszevonásokban nem vett részt . . ,”67 A Vagongyár a nehézségeket üzemeinek racionalizálásával kívánja megoldani, „ami okos és céltudatos munkamegosztással,lehetőleg a tömeggyártás előnyei felé vezet”.68 A vagonkartell a húszas években A Vagongyár, mint a vagonkartell tagja a gépgyárak együttműködésében bizonyos fokig részt vesz, és nem lehetetlen, hogy az „okos és céltudatos munkamegosztás”-ra való utalás éppen a kartellen belüli együttműködésre vonatkozik. A vagongyárak már a háború előtt is nehezen tudták kihasználni gyártókapacitásukat, a háború után pedig, a jóvátételi szállítások megszűnésével a helyzetük még kedvezőtlenebbé vált. A kartellhez a Ganz-, a Schlick-, a győri Vagongyár és a kistarcsai gyár csatlakozott. A piacon belüli részesedést a gyárak előre felosztották maguk között, és a magánrendeléseket újonnan létesített központ osztotta szét, eldöntve, hogy melyik cég milyen áron vállalhatja a munkát. A többi vállalat megkeresés esetén legalább 4 %kai magasabb, ún. védőajánlatot tett. A megállapodás 1927 után még jobban leegyszerűsödött, mert a Ganz megszerezte a Schlick- és a kistarcsai gyárat.69 A várt és sürgetett állami beruházás - a nagyobb vasútikocsi-megrendelés — azonban évről évre késik. Az 1927— 28-as üzletévre vonatkozó igazgatósági jelentés is az állami megrendelések hiánya miatt panaszkodik: „Ami a folyó évi üzemi elfoglaltságot illeti, úgy a már évek óta sürgetett, hosszabb időre szóló állami beruházások hiánya, sajnos még mindig hátrányosan befolyásolja munkabeosztásunkat, de remélhető, hogy most már ez nem fog sokáig kimaradni. . . . A kiviteli szállítások már évek óta kevés kilátást nyújtanak.”70 A helyzet az 1928-29-es üzletévben sem változik: „Nagyon hiányzik ... a már évek óta kilátásba levő állam91 vasúti beruházás kiadása.”.'1 Sőt az igazgatóság beszámolójában vázolt gazdasági helyzetkép tulajdonképpen már szinte kizárta a MÁV-megrendelések kiadásának valószínűségét: „Az általános gazdasági helyzet alakulása természetesen vállalatunk fejlődését is uralta; az utolsó években észlelhető fejlődési folyamat a jelentésünk tárgyát képező üzletévben ellanyhult. Nem hazánkra vonatkozóan áll ez csupán, hanem legalábbis kontinentális jelenség, melyet nálunk súlyosbított a tőkeszegénység és a hosszabb lejáratú hitel hiánya, nem utolsósorban a mezőgazdasági krízis. Ezen hátrányos tényezők összejátszása számottevő beruházások létesítését meghiúsította, sőt az általános pénzügyi helyzet következtében a már évek óta vajúdó államvasúti beszerzésekre sem került még sor.”'2 A vasútikocsi-gyártás terén tehát a még viszonylag kedvező gazdasági konjunktúra idején sem volt valóságos fellendülés: a gyár vasútikocsi-gyártó kapacitása nagymértékben kihasználatlan volt. Ennél a gyártási ágnál szinte magától értetődően kellett tudomásul venni a vontatott üzletmenet után a majdnem teljes pangással járó válságidőszak bekövetkezését. Noha a vasútikocsi-gyártás lehetőségei a húszas évek végén is korlátozottak voltak, a Vagongyár gyártmányainak műszaki színvonala magas volt. A Vagongyár tervező és gyártó szakemberei ismerték szakmájuk legújabb eredményeit, és ha igény volt rá, a legkorszerűbb gyártmányokat tudták előállítani. A szakmai műveltség magas színvonalát mi sem bizonyítja jobban, mint Franz Lehner-nek, a Vagongyár igazgatójának a Verkehrstechnische Bücherei sorozatban 1929-ben megjelent könyve: Der neuzeitliche Waggonbau von der Vorberechnung bis zur Inbetriebnahme, Berlin, 1929. (A könyv teljes címe magyarul így hangzik: A korszerű vasútikocsigyártás, a számításoktól az üzembe helyezésig. Segéd- és kézikönyv a vagongyárak kalkulációs, szerkesztési és üzemi irodái számára. 13 táblázattal és 352 képpel.) A széles körű, alapos elméleti felkészültséggel megírt könyv azt a célt tűzi maga elé, hogy a szakember számára a vasútikocsi-gyártás speciális szakterületén a gyakorlatban mindig útmutatást tudjon nyújtani. A munka két főrészre oszlik: az elméleti kérdésekkel és a gyakorlati kivitelezéssel foglalkozó részre. Az elméleti részben tárgyalja az előkalkulációt, az ajánlattevést, a tervezést és a nyersanyagok megválasztását (itt kitér a különböző előírásokra, szabványokra, számításokra), sorra véve
