Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Harmadik fejezet. A Vagongyár a húszas években. 1920-1929
készletre kezdi meg olyan nagy tétel, mint 100 db kétteng., MÁV-szabvány szerinti fékes, fedett teherkocsi legyártását. Nyilvánvaló, hogy ezzel az inflációs pénz befektetésére törekedtek/*3 Ezt a tételt különben csak 1926-ban tudták eladni. Mint szintén gyártott vasútiteherkocsi-típust említjük meg a MÁV részére, exportrendelésre és készletre is gyártott, MÁV-szabvány szerinti, RN típusú, 19 000 liter űrtartalmú tartálykocsikat. 1922. és 1924. között a vagonosztály sok 3 és 5 tonnás teherautó-pótkocsit is gyártott.44 A gépkocsigyártás Az inflációs időszak autógyártását az jellemzi, hogy a Vagongyár a már meglevő alaptípusokkal, illetve ezeknek a piaci igényekhez alkalmazott változataival igyekezett minél nagyobb forgalmat lebonyolítani. A húszas évek elején a három, már korábban is gyártott autótípus szerepelt a gyártási programban: a ,,Praha” licencben készülő ,,V” típusú teherautó és a Grand személyautó, valamint a világháború előtt Csonka János közreműködésével a posta számára készült csomagszállító autó utóda, a Rába P gépkocsi. Ezt kiegészítette még a К II. típusú motoreke. Ezeknek a típusoknak gyártása majdnem pontosan egybeesik az inflációs időszakkal. A konszolidáció, illetve az inflációs konjunktúra idején a Vagongyár, ügyesen alkalmazkodva az igényekhez, ki tudta elégíteni a jelentkező keresletet. Az inflációs időszak végén az általános gazdasági helyzet rohamos romlása következtében az autópiacon is csökkent a vásárlási kedv. A Vagongyár vezetősége a szakmában mutatkozó pangást arra is felhasználta, hogy megvizsgálja addigi gyártmányainak időszerűségét. Az eredmény az volt, hogy a már megkezdett sorozatokat befejezték, azután pedig „várakozó álláspontra” helyezkedtek. A jövőre vonatkozóan csak annyit közöltek, hogy ezután a fő súlyt a kis teherkocsik és traktorok gyártására kívánják helyezni.45 Az autórendelések nyilvántartó könyve szerint 1921-től kezdve a fent felsorolt típusokból összesen 383 egységet gyártottak, illetve szállítottak le. Ebből 1925-ig elkészült 352 db. 1925 után - az akkor bevezetett újabb típusok között — már csak 31 V típusú tehergépkocsit találtunk, vagyis a Rába V, a Rába 87 Grand, a Rába P típusok és a К II. motorekék gyártása 1925-tel gyakorlatilag befejeződött. Röviden tekintsük át, hogy alakult ezeknek a gyártmányoknak sorsa a húszas évek elején. A „RÁBA V” tehergépkocsi Az 1913-tól kezdve gyártott V típusú, 3 tonnás tehergépkocsik a háború alatt kizárólag a hadsereg számára készültek, 1918-ig mintegy 300 darab. A háborús években a konstrukción nem sokat változtattak. A komplett gépkocsi világítását az első világháború végéig acetilénnel, illetve petróleummal, majd Bosch rendszerű villamos berendezéssel oldották meg/‘,i 1918. és 1921. között 8 darab V típusú, 3 tonnás tehergépkocsi készül, továbbra is főképpen a magyar hadsereg részére. Közben a gyárban folyik a tervező munka, hogy a gyártmányt a polgári igényeket legjobban kielégítő formában hozhassák ki. A háború utáni első, polgári célra készült Rába V-alvázak közül kettőre a győri tűzoltóság részére készített két szerkocsi felépítményét építették rá. 1922-re a Vagongyár a RÁBA V típus több változatát hozza ki. Noha csak egyetlen példányban készült, de említésre méltó a ,,Vp” típusmegjelölésű, teljesen páncéllemez felépítményű kocsi. A kocsi elkészítéséhez az antantmegbízottak csak úgy adtak engedélyt, hogy a tulajdonképpen páncélautónak készülő járművet rendfenntartó „karhatalmi” kocsinak nyilvánították. A RÁBA Vp-be kormányműátváltó szerkezettel egyesített irányváltóművet építettek be, amelyet Szávai Vilmos tervezett. Ennek a közúti és síni járművekhez egyaránt alkalmas „reverzáló” berendezésnek a segítségével egy kézmozdulattal minden működtető szerkezeti elem átváltott a hátsó részre, és a páncélkocsit hátrafelé is négy sebességfokozattal lehetett kormányozni.4, A kocsiba 55 lóerős motort építettek be. Az 1921—22-es üzletévről készült igazgatósági jelentés beszámol arról, hogy a gyártási engedéllyel gyártott típusokon kívül a Vagongyár egy új, „saját” szerkezetű típusú autómobilt” is forgalomba hozott/*8 Visszaemlékezések és az autórendelések nyilvántartása alapján feltételezzük, hogy a Vagongyár elkészítette a ,,V”-alvázra épített, irányváltás szerkezetű járművek polgári változatát. Az autórendelések
