Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Második fejezet. A Vagongyár a Tanácsköztársaság alatt
katonai rendőrség felállítását kéri az álkatonák és katonaszökevények ellen.2 A munkásság megünnepli 1917. május elsejét. A Vagongyár és az összes győri üzemek munkaszünetet tartanak. Horváth János, a Munkásbiztosító Pénztár munkatársa, lelkes és aktív mozgalmi ember, kiváló szónok, tartja az ünnepi beszédet a Komlókertben. Beszédében hangsúlyozza, hogy a magyar proletariátus békejobbot nyújt az orosz proletariátusnak.3 Közben az élelmezési helyzet egyre rosszabbodik. A tűrhetetlen közellátási helyzet miatt lázongó asszonyok tömegei arra kényszerítik a pártvezetőséget, hogy tiltakozó felvonulásokat szervezzen. 1917. június 29-én tüntető munkástömeg vonul a városháza elé és követeli, hogy szüntessék meg a kivételezést az élelmiszer-elosztásban. A tüntetők szónoka, a vagongyári Bécsi László azt mondja: „Ma még csendben vagyunk, de nem vállalhatunk garanciát a történendőkért.”. Ugyanezen a napon este, a Kossuth u. 36. szám alatt gyűlést rendeznek, és felteszik a kérdést: ,,Az orosz cárizmust elsöpörték, de mi lesz nálunk?”4 A napról napra fokozódó elégedetlenség, az egyre feszültebb hangulat újabb és újabb tápot kap. 1917. július 1-én az ,,lfjúmunkás”-ban cikk jelenik meg: ,,A Győri Vagongyárban kutyakorbáccsal verik a tanoncokat” címmel. (Bérlevonás miatt tiltakozó tanoncokat vert a főmérnök és a katonai parancsnok.) Noha a munkásság szolidaritást vállalt a tanoncokkal, azok nem kaptak elégtételt. Az Ágyúgyárban közben érik az első sztrájk. Az 1917 végén kitört sztrájk nem bérharc volt, hanem politikai jellegű megmozdulás, mert a követelések között az azonnali békekötés szerepelt. A sztrájk kitörését hosszan tartó szabotázsakciók vezették be. A gyár készítette akkor a Monarchia „csodafegyverét”, a harminc és feles nehézágyúkat. — Ez a tény még jobban kiemeli az ágyúgyári sztrájk jelentőségét. A helyi események nagyszerű aláfestését az orosz proletariátus harcai és győzelmei adják: „Oroszországban a Munkástanács rendelkezik a hatalommal. Program : azonnali béke, földosztás.”5 Amikor ezek a hírek megérkeztek, éppen folytak az egyezkedő tárgyalások a Szaton Rezső képviselte ágyúgyári munkásság és a Közös Hadügyminisztérium képviselője között. 1917. november 20-án nagyszámú, főként vagongyáriakból álló munkásküldöttség jelent meg a polgármesternél. Tiltakoztak az alacsony zsíradag ellen. (A nehéz testi munj1 kát végzők 10 dkg zsírt kaptak csak.) Jobb ellátást követeltek a munkások részére. A november 30-i Népszava győri népgyűlésről számol be (november 27-én a Lloyd emeleti termében), amelyen a budapesti munkásság üzenetét ismertették: „A béke érdekében tüntettünk vasárnap és üzenetet küldtünk az orosz forradalomnak, de az ország urainak is, hogy az orosz békejobbot el kell fogadni, mégpedig azonnal.”6 1918. január első napjaiban 300 hadba vonult katona felesége vonul a városházára, karjukon gyermekeikkel. Szabó István főispán előtt kijelentik: „Nem bírjuk tovább!”' 1918. január 19-én tüntető békesztrájkot szervezett a Szakszervezeti Tanács. Az erről szóló üzenetet Esztergályos János hozta le Győrbe, és az Építők Szakszervezetében tartott bizalmigyűlésen ismertette. A munkásság nagy lelkesedéssel csatlakozott a felhíváshoz. Ekkor választották meg a háromtagú munkástanácsot is. A tanács tagjai: Wajdits Béla (szociáldemokrata párttitkár), Szaton Rezső (Ágyúgyár), Bécsi László (Vagongyár) voltak. A választás után felállt Wajdits Béla, és a közhangulattal szembefordulva ellenezte a sztrájkot. Ennek ellenére a sztrájk megkezdődött: a munkások azonnali békekötést követeltek.8 1918. március 18-án ismét a közellátás megjavítását követelte a győri munkásság. A Vagongyár és ágyúgyár munkássága dalárdával haladt a tüntetők élén. A tüntetők nevében Müller Károly (Ágyúgyár), Wajdits Béla és Bécsi László (Vagongyár) követelték, hogy négy év után végre törődjenek a munkásság sorsával. A tömeg végigvonult a Baross úton, éltetve a választójogot, békét, kenyeret és jogot követelve.9 Noha ez az első alkalom, hogy az újsághírek a két nagy győri gépgyár munkásainak közös megmozdulásáról számolnak be, a valóságban a két nagy gyár dolgozói — Szaton Rezső visszaemlékezései szerint - mindig segítették egymást. A nyugtalanság átterjed a többi győri üzemre is. Az események szinte torlódnak. 1918. március vége: a Taussig-gyár 240 nőmunkásának bérsztrájkja (megegyezés). 1918. április 22.: sztrájk a választójogért. 1918. május 1.: a Kiskúton tömegtüntetés a békéért. 1918. május 2.: a vagongyári munkásnők sztrájkja (a sztrájkot Draskovics Jolán és Hesszky Erzsébet szervezi). 1918. május 5.: megkezdődik az ágyúgyári sztrájk vezetőinek pere. A két hétig tartó per a munkásság egységes fellépése miatt a vádlottak szabadon bocsátásával végződik. 68
