Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Első fejezet. A Vagongyár alapítása
kartell megalakulása után nem sokkal megkötötték az egyezményt az osztrák vagongyárak kartelljével is. Megállapodtak, hogy a magyar gyárak csak Magyarországon, az osztrák gyárak csak Ausztriába szállítanak, a közös vasutak szükségleteit pedig az állami kvóta arányában elégítik ki.109 Mivel a Vagongyár vasútikocsi-gyártási kapacitása olyan nagy volt, hogy foglalkoztatottságát — exportüzletek hiányában - csak viszonylag nagy belföldi megrendelések tudták biztosítani, érthető, hogy a vezetőség legnagyobb gondja rábírni az Államvasutakat arra, hogy a gyárat legalább a minimális foglalkoztatottságot biztosító megrendelésekkel lássa el rendszeresen. Az 1909—1910-es üzletévről beszámoló igazgatósági jelentésben annak a reményüknek adnak kifejezést, „miszerint legnagyobb megrendelőnk a m. ki. államvasutak megbízásait oly mérvben fogja eszközölni, hogy vállalatunk, melynek főüzeme a waggongyártás, a jövőben egy bizonyos állandó minimális foglalkoztatásra számíthat”.110 Éppen ezeknek az üzletéveknek az eseményei mutatják meg, milyen érzékenyen reagál a Vagongyár nemcsak az Államvasutak rendeléseinek mennyiségére, hanem még ütemezésére is. 1909 végén csökkent az előjegyzett megrendelések menynyisége, és mivel időközben sem érkezett be újabb megrendelés, a Vagongyár 1910 elején munkásokat bocsátott el. Ha késik az Államvasutak rendelése — mint az 1910— 1911 -es üzletévben is —, a gyár exportüzleteket igyekszik kötni, de ez rendszerint csak kedvezőtlen feltételek mellett sikerül. így 1910. szeptember 16-i keltű megrendelés alapján szállítanak a Román Államvasutak részére 300 teherkocsit. Az elért ár „nagyon nyomott”, és a tétel leszállítását 1911. július 8-án már be kell fejezni.111 1911-ben és 1912-ben a belföldi megrendelések mennyisége kielégítő, viszont emelkednek a nyersanyagárak (fa és vas), és az Államvasutaknak szállított vagonokra a gyárnak árengedményt is kellett adnia. Előre veti árnyékát az 1913-as gazdasági válság. 1911-ben a vállalat részvényeinek tekintélyes csoportját szerezte meg az osztrák Czjzek Viktor és Czjzek János — egyenként 3750 forint értékű részvényt. A két új részvényest az 1911. április 1-én tartott rendkívüli közgyűlésen beválasztották a cég igazgatóságába.112 A vasútikocsi-expartüzletek volumene kevés, és a szállítások veszteségesek. - Ezekben az években azonban már nem a vagongyártás dönti el a gyár üzleti eredményeit. Az igazgatóság szűkszavú jelentéseiből és az egyéb hozza férhető adatokból látható, hogy a gyár olyan jó! jövedelmező katonai megrendelésekkel van ellátva, amelyek még az egyre súlyosabbá váló gazdasági helyzetben is biztosítják a nyereséget. A hadfelszerelési cikkek gyártása A vasúti gördülőanyag gyártása mellett a Vagongyárban kiépített egyéb gyártási ágak fellendülését megakadályozta a hosszan elhúzódó századeleji gazdasági válság. A gépkocsigyártás egyelőre nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, noha műszakilag kimagasló eredményeket ért el. Ugyanez áll a híd- és vasszerkezetek gyártására is. A kisvasúti osztály forgalma egészen az 1909—1910-es üzletévig nagyon kedvezőtlenül alakult. 1911-ben ez a gyártási ág fejlődésnek indult, és az osztály profilját kibővítik: megkezdik a keskeny, valamint rendes nyomtávú váltók és kitérők gyártását is. A kisvasúti osztály vezérképviseletét ebben az évben átveszi a Magyar Bank- és Kereskedelmi Részvénytársaság budapesti cég géposztálya.113 A sodronykötélpályagyártást állandó nehézségek közt tudták csak fenntartani. Ezt a gyártási ágat az 1909-1910-es üzletévben ezért beszüntették.111 A századfordulót követő évtized bel- és külpolitikai eseményeinek tükrében egyre nagyobb jelentőségre tett szert a hadfelszerelési cikkek gyártása. A fegyverkezés Magyarországon az 1900-as évek elején indult erősebb fejlődésnek. Az 1900—1903-as válság idején a tőkések gazdasági kényszer hatására fordultak a hadiipar felé, mert ezt a válság nem sújtotta, és a profit biztosított volt. A hadiipar fejlesztését a válságból való kilábalás egyik eszközének tekintették. A magyar gépipari vállalatok már 1900-ban harcolni kezdtek azért, hogy részesüljenek a közös hadsereg katonai megrendeléseiből. Ebből eddig csak az osztrák finánctőke húzott hasznot. 1901-ben megegyezés jött létre, amelyben leszögezték, hogy amilyen arányban Magyarország hozzájárul a közös hadsereg kiadásaihoz, olyan arányban részesedik a magyar ipar a hadsereg megrendeléseiben. A megegyezés időpontjában Magyarország hozzájárulása, „a 38
