Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Első fejezet. A Vagongyár alapítása
tőke felemelését javasolja: „Vállalatunknak folytonos fejlődése, építkezési és felszerelési befektetéseinknek oly nagymérvű fokozását tette szükségessé, hogy ezen befektetések máris alaptőkénk összegét elérték. - Elkerülhetetlenül szükségesnek mutatkozik ugyanezért alaptőkénk megfelelő felemelése által azt vállalatunknak terjedelmével kellő arányba hozni.”44 A javaslat értelmében 5000 db, egyenként 100,— forint névértékű új részvényt bocsátottak ki, 1899. május 15-i befizetési határidővel, és ezzel a társaság részvénytőkéjét 500 000,- forintról teljesen befizetett 1 millió forintra emelték fel. A részvényeseknek az új részvényekre elővételi joguk volt. Amennyiben elővételi jogukkal május 15-ig nem éltek, a társaság „nagy-részvényesei” a részvényeket május 16-án átvették.4'1 Az 1899. október 23-án tartott II. rendes közgyűlés jegyzőkönyvében felsorolt részvényesek között új nevek is szerepelnek, de a részvénytöbbség továbbra is a Lederer család (Lederer Emil, Lederer Ágoston és Lederer Richard) kezében van. Az igazgatósági jelentés a második üzletév végén biztató eredményekről számol be. Az év folyamán biztosítva volt az egész gyár foglalkoztatottsága. Az üzletév folyamán 2186 db különféle személy- és teherszállító kocsit szállítottak el, 3 835 136,— forint számlaösszegben. Ebből vámhatáron kívüli külföldre 255 db teherkocsit szállítottak. A beszámoló időpontjában a gyár rendelésállománya 3079 db volt. Ezt a kereken 3100 vasúti kocsit az elkövetkezendő 3 év folyamán kellett leszállítani.90 Az 1898/1900-as - második — üzletév 40 203,— Ft tiszta nyereséggel zárult. A kilencvenes évek gyors gazdasági fejlődését a századforduló idején gazdasági válság szakította meg. Csökkent a beruházási kedv, és ez elsősorban az építőiparban és a vasútépítéseknél volt érezhető. Az 1899/1900-as - harmadik - üzletévben már a Vagongyár is kezdi érezni a gazdasági életre nehezedő válság hatását. Csökkennek a megrendelések. „A magyar állam és a magánvasutak részéről csak nagyon szerény mértékben történtek megrendelések, aminek folytán tevékenységünknek főleg régebbi megrendelések kivitelezésére kellett szorítkoznia.”91 A foglalkoztatottság biztosítására a vállalat exportmegrendeléseket igyekszik szerezni. Természetesen ez nem könnyű, mert „az egész világ waggoniparával szemben felvett verseny útján” biztosítható csak az export. A Vagongyár azonban tud megrendeléseket szerezni, amit erkölcsi sikernek is könyvel el. Az igazgatósági jelentésből kitűnik, hogy a gyár exporttörekvéseit az állam is támogatta.92 A vállalat exporttörekvéseihez kapcsolódik, hogy 1900. november 14-én a Magyar Waggon- és Gépgyár részvénytársaság cégét a Cégbíróságon magyar és német nyelven kívül franciául, olaszul, angolul és spanyolul is bejegyzik.93 Ebben az évben olasz, német és tengeren túli exportmegrendeléseket is szereztek. Az üzletév 133 395,03 korona tiszta nyereséggel zárult. (Megjegyzés: az 1899-es mérleg forintban, az 1900-as koronában készült.) A vállalat folytonos fejlődésével és az ezzel járó tetemes új beruházásokkal indokolta az Igazgatóság a vállalat 1901. január 14-i rendkívüli közgyűlésén az alaptőke felemelésére vonatkozó javaslatát. A közgyűlés a javaslatot elfogadta, és ezzel a vállalat alaptőkéjét 200,— korona névértékű és bemutatóra szóló 10 000 db új részvény kibocsátásával 2 millió koronával felemelték és megállapították, hogy a Vagongyár alaptőkéje egyenként 200,- korona névértékű és bemutatóra szóló 20 000 db részvényre felosztott 4 millió koronából áll. Az Igazgatóság az indítvány kapcsán jelentette, hogy az új kibocsátású részvényekből 5000 db a Lederer család tulajdonába megy át a vállalatnak korábban adott 1 millió korona előleg térítéseképpen.94 Az 1901. nov. 25-én megtartott - negyedik — rendes közgyűlés beszámolójában az 1900. június 1-től 1901. május 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan közük, hogy további exportmegrendeléseket sikerült szerezni, és a vállalat az 1901—1902-es üzletévben eléggé el van látva megrendelésekkel. A Győri Szeszgyár és Finomító Részvénytársasággal 1896. december 1-én létrejött megállapodás értelmében a Vagongyár jogosult a Szeszgyártól bérelt épületeket és udvartereket megvásárolni. Ehhez a vásárláshoz szintén a közgyűlés hozzájárulását kérték. A negyedik üzletév 113 458,- korona tiszta nyereséggel zárult. Az 1901-1902-es - ötödik - üzletév még mindig jelentősebb belföldi üzletkötés nélkül telt el. Az igazgatóság jelentése továbbra is „a hazai vasútépítés terén uralkodó általános pangásról” panaszkodik. így a Vagongyár foglalkoztatottságát exportrendelések szerzésével igyekeztek biztosítani. A beszámoló szerint a gyár több jelentős rendelést nyert el, melyek még az 1902-1903-as üzletévben is lekötik a gyár kapacitását. Az Igazgatóság beszámolója szerint az exportüzletek nem sok hasznot hajtanak. Ezekhez a gyár főleg a foglalkoztatottság biztosítása miatt ragaszkodik. A Győri Szeszgyártól megvásárolt telkek telekkönyvi átírása is rövidesen várható. Ekkor a gyár egész területe a 34
