Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Negyedik fejezet. A háborút megelőző időszak és a második világháború évei. 1930-1945
A kitelepítést szorgalmazó német és nyilas terror ellenére a győri gyár dolgozói, munkások és tisztviselők egyaránt mindent elkövettek, hogy az utasítások színlelt és vontatott végrehajtásával csökkentsék a gyárat és a magyar ipart érő veszteséget.149 Törekvésük sikerét mindennél ékesszólóbban bizonyítja, hogy a Győrben tartott gépekkel és berendezésekkel a felszabadulás után azonnal fel lehetett venni a termelőmunkát. A Vagongyár 1943—44-es üzletévére mérleg nem készült.150 Erre az üzletévre esett az 1944. április 13-i bombatámadás, amikor — szakértői becslés szerint — anyagban és gépészeti berendezésben 113 256 372 P kár keletkezett. Ez a hatalmas kárösszeg egymaga nyilvánvalóvá teszi, hogy a vállalat az 1943—44-es üzletévben a lehető legkedvezőbb esetben sem érhetett el nyereséget. A vállalat saját tőkéje 1943. júl. 30-án 6 144 861 P volt, a bombatámadás folytán keletkezett kárnak csak kis töredéke.151 A felszabadító csapatok rombadőlt gyárépületeket, szétzilált termelést, kifosztott üzemeket, de a romok között elszánt, tettre kész embereket találtak, akik a legelső naptól kezdve mindent elkövettek, hogy a Vagongyár is minél gyorsabban, minél nagyobb mértékben járulhasson hozzá az új élet építéséhez. A munkásság helyzete a háború előtt és a háborús években, kulturális és sportélet A Vagongyár termelésének az 1929-33-as világgazdasági válság alatti visszaesését legelőször a munkásság érezte meg. A gyár a munkahiány miatt csökkentette a munkáslétszámot.152 Az 1920-as évek végén 1000—1300 munkás dolgozott a Vagongyárban.153 1934-re 300-ra apadt a munkáslétszám. A munka nélkül maradt munkások közül szerencsés volt, aki a sajátos győri viszonyoknak megfelelően a környékről járt be. A falusi környezetben a puszta létét könynyebben fenn tudta tartani. A városban lakó munkanélküliek nyomora fel-felvillan az újsághírekben: öngyilkosságok, a szükséglakások lakóinak bérhátraléka, a város ingyenkenyér-akciójának megindítása (1930. febr. 13.) mérhe159 tetlen nélkülözésre utalnak.154 1930 márciusában a győri munkanélküliek tüntető felvonulást rendeztek, hogy helyzetükre felhívják a város vezetőségének figyelmét. „Nem alamizsnát kérünk, hanem becsületes munkával akarjuk megkeresni kenyerünket!” - mondta a munkanélküliek küldöttsége. A tömeg pedig „munkát, kenyeret, kórházat” kiáltással tüntetett. 1930. pedig még csak a kezdet volt. 1933 nyarán a Győri Hírlap arról ír, hogy őszre több százra nő majd a hajléktalan családok száma.153 A munkanélküliek városi ínségmunkán tengődtek. Esetenként kapták a névre szóló „munkajegyet”, amellyel jelentkezhettek az utak karbantartásánál, a temető gyomlálásánál, heti egy-két napon át, napi 2 pengőért.156 A RIMA-fúzió és az általános gazdasági helyzet javulása növelte a Vagongyár foglalkoztatottságát. A munkáslétszám fél év alatt 300-ról 1900-ra ugrott137 az 1935—36-os üzletévben. Ez a szám a hirtelen növekedésre jellemző legszélsőségesebb adatokat tartalmazza. A munkáslétszám hónapról hónapra erősen ingadozott. 1936. június 30-án 1345 fő volt a vagongyári munkások száma. A Győri Hírlap 1936. októberi száma szerint tizenöt százalékkal csökkent a munkanélküliség Győrött, elsősorban a Vagongyár nagyobb foglalkoztatása révén.158 Az újonnan felvett munkások főleg szakmunkások voltak. Az 1935—36-os üzletévben, amikor a gyár munkáslétszáma ugrásszerűen megnőtt, 60 kovácsot, 600 lakatost, 73 esztergályost, 80 asztalost kellett szerszámmal ellátni. Ezek a munkások elsősorban a győri munkanélküliek közül kerültek ki. 20—30 főnyi speciális képzettségű szakmunkást viszont az újonnan Győrbe telepített üzemekkel a fővárosból hoztak a gyárba.159 A lassanként beinduló Vagongyárban igen mostoha körülmények közt folyt a munka. Elhanyagolt, piszkos, sok helyen földes műhelyben dolgoztak. Az öltözőt egy-egy rozoga szekrény, legtöbb esetben falba vert szög pótolta, a mosdó legtöbbször valami rossz vödör volt, amelyben 5—10 ember tisztálkodott.160 1936 után némileg korszerűsítették az üzemeket, így elsősorban padlót készítettek. Ezekben a felújításokban nem kis része volt annak, hogy a Győrbe telepített új üzemrészek munkásai felléptek a rossz munkakörülmények ellen.161 A munkaidő terén is rosszabbodott a helyzet. A 8 órás munkaidőt a Vagongyárban az első világháború után bevezették. 1935-ben a gyár vezetősége megkísérelte újra 10 órát dolgoztatni a munkásokat. A gyári
