Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Negyedik fejezet. A háborút megelőző időszak és a második világháború évei. 1930-1945
A Magyar Vagon- és Gépgyár nyereség—veszteségszámlájának eredménye üzletév Nyereség Veszteség P P 1936-37 nyereség 223 467 P, előző évi veszteségáthozat 732 617 P 509 150 1937-38 nyereség 155 792 P, előző évi veszteségáthozat 509 150 P 353 353 1938-39 nyereség 188 222 P, előző évi veszteségáthozat 353 358 165 136 Noha a közgyűlési beszámolókban az igazgatóság ismételten kihangsúlyozta, hogy az üzletévek eredménye nincsen arányban a forgalommal, mivel főként a „közcélú megrendeléseket” igen alacsony árakon kellett vállalni, és a termelési költségek drágulása pedig a racionálisabb gyártással együttjáró előnyöket csökkenti, a Vagongyár valóságos nyereségei magasabbak voltak a mérlegben kimutatott eredménynél. A tőkések érdekei általában a nyereség eltitkolását kívánták meg. Egyes források szerint a tényleges nyereség még minimális becsléssel is a bevallott nyereség kétszeresére tehető.97 A nyereségekből felhalmozódott tőkékből fedezték az iparvállalatok a szükségessé vált beruházásokat, mivel alaptőkéjük változatlan maradt, és a válság utáni években a bankok is igen óvatos hitelpolitikát folytattak. Ezért a változatlan nagyságú részvénytőke mellett az értékcsökkenési és egyéb tartalékok mind nagyobb szerepet kaptak a beruházások fedezésében. így volt ez a Vagongyárnál is. Az 1937—38-ra tervezett beruházások fedezetét — az igazgatóság szerint — a várható nyereség adja majd.98 A később szükségessé vált, erőltetett ütemű beruházásokhoz a gyár 1937-ben 9 millió forintos hitelt kapott a RIMA-tól," majd 1938 novemberében az igazgatóság a közgyűlésnek az alaptőke felemelését javasolja. A javaslatot a közgyűlés elfogadta, és az eredetileg 72 000 darab, 20 pengő névértékű részvényre oszló alaptőkét 72 000 darab új részvény kibocsátásával a kétszeresére emelték. További finanszírozási lehetőség volt a katonai és a közületi rendelésekkel kapcsolatban kiutalt előlegek felhasználása. 1939. június 30-án a Vagongyár nyilvántartásában szerepelnek a következő „áru előlegek”: Honvédelmi Minisztérium 1 149 740 P HM „Botond” előleg 3 097 000 P MÁV Igazg. 934 624100 Az élénkebb üzletmenet nyomon követhető a gyári létszám alakulásán is. Időpont Budapest Győr Munkások Tisztviselők 1936. júl. 1. 72 1143 (1936. okt.) 100 1937. jún. 30. 85 1344 113 1938. jún. 30. 99 1649 182 1939. jún. 30. 106 2258 192 Ю1 A budapesti részleg létszáma (az itt foglalkoztatottak között a tisztviselők túlsúlyban voltak) viszonylag sokkal lassabban nőtt, mint a győri létszám. Győrött a termelés felfutásával a munkáslétszám ugrásszerű emelkedése figyelhető meg. 1939-ben már az igazgatóság a szakmunkások hiánya miatti termelési nehézségekkel is foglalkozik. Az 1937-ig tartó kedvező konjunktúra, majd pedig a győri program keretében kapott katonai megrendelések kapcsán tehát a Vagongyár fejlődésnek indult. Meglevő üzemeit bővítette, gépi berendezését korszerűsítette. Teljesen új részleget is létesített, a repülőgépgyárat, amely - noha az eredeti elgondolás szerint kiegészítő üzemrésznek indult — már kezdettől fogva a katonai körök szándékai szerint alakult ki. A Vagongyár, mint a győri programba erősen bevont vállalat 1939 szeptemberére — a második világháború kitörésének időpontjára — saját szervezetén belül gyakorlatban megvalósította az átmenetet a békegazdaságból a hadigazdaságba. 140 4» A gyár dolgozóinak létszáma 1936—1939
