Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Harmadik fejezet. A Vagongyár a húszas években. 1920-1929
ban van” — igyekszik előmozd.tani a munkásházak építését. „Ezen részvénytársaság alaptőkéje emeltessék fel további 10 000 000 K-ra, miáltal a munkásházak létesítéséhez szükséges tőke rendelkezésre fog állani. — Azon esetre, ha a mostani részvénybirtokosok az új részvényeket nem jegyeznék, úgy a rendelkezésre álló teljes mennyiséget a társulat fogja jegyezni és így majdnem az összes részvények birtokában, a lakások felett a vállalat munkásai javára szabad rendelkezési jog lesz.”116 A munkásság új harci taktikájával szemben a tőkések is kialakították a maguk ellentaktikáját: a kizárást és a heti munkanapok csökkentését. 1923 elején a vagongyári famunkások — GYOSZ-tarifa szerint - az akkordkereset után számított 10—16 százalék béremelést harcoltak ki, ami heti 300-400 koronának felelt meg. Erre a gyárban hirdetmény jelent meg, amelyben „tudtul adja az igazgatóság, hogy jövő szombattól kezdve csak heti 40 órát dolgoztat, illetőleg 5 napot, mert munkahiány van. Ugyanakkor tehát, amikor a GYOSZ szűkén is, de megállapít 400 korona heti emelést, a gyár elvesz heti 1000 koronát a keresetből.”11, A munkaidő csökkentésén kívül 35 famunkásnak még fel is mondtak, annak ellenére, hogy a gyárban maradó munkásokkal pedig túlóráztattak. „Különben is — szögezik le a vagongyári asztalosok műhelyértekezletén - nem elszigetelt jelenség ez, mert Budapesten 6 nagy gyár állította le üzemét és bocsátotta el munkásait, nyilván azért, hogy a munkásokat kimerítse, ellenállásukat megtörje.”118 Az 1922—23-as inflációs konjunktúra után megszűntek a Vagongyárban a bérmozgalmak. A munkahiány és a munkaerő-kínálat olyan nagy volt, hogy a tőkésekre sztrájkkal nem lehetett nyomást gyakorolni. Egy 1926-os újsághír szerint március 6-án 100 győri munkanélküli vonult a városháza elé, hogy munkát kérjen. Ekkor 960 szervezett munkanélkülit tartottak nyilván a városban.119 1926 elején kissé jobban megindult a munka a Vagongyárban. Áprilisban munkásokat vettek fel, így a gyár munkáslétszáma 1926 májusá-101 ban 1000-1100 körül mozgott. A vagon- és gépkocsipiacon kissé javuló kereslet hatására a gyár vagon- és autóosztályán 1926 folyamán 4-5%-kal javították a béreket.120 A béremelésből kimaradt a hídosztály, mivel ott még nem volt munka. 1927-ben azonban a Vagongyár már két hídrendelésen is dolgozott. Részben az országban akkor folyó kiterjedt sztrájkok hatására 1927. július 15-én sztrájkba lépett a vagongyári hídosztály 75 munkása és 15 százalékos béremelést kért.121 A hídosztályon dolgozó munkásokhoz csatlakoztak az autógyáriak is, és 1927. július 27-én 740 vagongyári munkás sztrájkolt, több, mint a gyár munkáslétszámának a fele. (680 munkás dolgozott.)122 A hídosztályon dolgozó munkások azért követeltek 15 százalékos béremelést, mert a hídosztályon az év elején nem volt munka, így béremelésre sem volt mód. A többi osztályokon viszont időközben kétszer kisebb béremelés volt. A többi osztály dolgozói méltányos emelést kértek.123 Ismét vita alakult ki amiatt, hogy a győri munkások keresetüket a pestiekéhez hasonlították. Szerintük Budapesten a jobb munkás órabére 80 fillért is elér, „míg Győrött a bér 52 fillér körül mozog, ami 25 pengő heti keresetet jelent. Ebből az összegből viszont nem tudnak megélni”.124 Azt is hangoztatták, hogy Győrött a drágaság éppen olyan nagy, sőt bizonyos tekintetben nagyobb, mint Budapesten. A 20 napig tartó sztrájk 9—10 százalékos béremeléssel végződött.125 Feltehetően ez volt az egyik utolsó alkalom, hogy a munkásság a gyár kedvező gazdasági helyzetét saját helyzetének javítására is fel tudta használni. 1928 decemberében a Győri Hírlap arról ír, hogy abban az évben ötvennel többen követtek el a városban öngyilkosságot. Az öngyilkosok „állás és kenyér nélkül maradt egzisztenciák”, akik barát és segítő nélkül maradva az öngyilkosságba menekültek.126 Pedig 1928 még a gazdasági fellendülés évei közé számított. 1929-től kezdve, a világgazdasági válság évei alatt a munkásságnak példa nélküli nélkülözésekkel és nehézségekkel kellett szembenéznie.
