Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)
III. fejezet. A vízvezeték
A VÍZVEZETÉK A szabályzó kamara fölött egy külön helyiségbe nyiílnak fel a csöveket elzáró szabályzó tolattyúk orsói, melyeken jelzőlapok mutatják az elzárás mérvét ; ugyanitt láthatók a kutak vízállását jelző mérések és a szívás mérvét mutató vacuum-mérők. A második szakaszban ugyancsak négy kút szolgál a vízellátás czéljaira ; ezeknek kivitele hasonló az első szakasz kútjaihoz, egymástól való távolsága pedig ugyancsak 200 méter. Az egyes kútakhoz a sziget hosszirányában elágazó csövek vezetnek, a melyek egyesülve a sziget közös végaknájából a Duna medre alatt épített alagútban vezetnek át a folyam balpartjára. E két szakasz vízellátási módjától némileg különbözik a harmadik, a mely egy közel 1000 méter hosszúságú kavicsrétegből nyeri vizét. Az itt kiásott hét kút egymástól való távolsága 100—150 m. között váltakozik, vizüket pedig — miként már említettük — nem a főtelep szivattyúi vezetik el, hanem egy átemelő szivattyútelep gépei egy medencébe szívják, a honnan egy megfelelő lejtéssel biró 2800 méter hosszúságú betoncsatornán az első szakasz medenczéjébe ömlik és innét a főtelep gépei a tápláló csőhálózatba szorítják. A főtelep gépészeti berendezése tehát részben arra szolgál, hogy az első és második szakaszból közvetlenül szivattyúzza a vizet, részben pedig arra, hogy a harmadik szakasz átemelő telepétől szabadon lefolyó vízmennyiséget továbbítsa. Ez a nagy vízmű, a mely minden részletében gon-80
