Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)
III. fejezet. A vízvezeték
A VÍZVEZETÉK rótták össze, a melyeket darákkal raktak a czementvakolattal gondosan kiegyengetett alapokra. A mikor egy-egy kőtömböt a helyére illesztettek, fa-ejtőkalapácsokkal addig döngették, a míg teljesen leülepedett és a fenekén levő habarcs egy részét fölnyomta a szomszédos hézagokba. E hézagokat gondosan kitöltik és a kötőanyagot legkülönbözőbb formájú, tompa, meg éles szerszámokkal addig gyömöszölik még a legkeskenyebb résbe is, a míg a teljesen tömör kötés biztosítva van. A munkanap végeztével az utolsó függélyes hézagokat csak félig töltik meg és zsákokkal takarják le, hogy megóvják a fagytól és nedvességtől. Ugyanígy tesznek ünnepnapok előtt is, a mikor még a napsütéstől is meg kell óvni a félig készen álló részeket. A burkoló köveket, a melyeknek gondosan faragott négyszögletes a formája, hasonlóképen helyezik a falazatba; a különbség csak az, hogy itt a külső oldalakra nem kerül vakolat és hogy a szélső hézagokat még az eddiginél is nagyobb gonddal kezelik. Az oldalakon kívülről befelé számítva 6 hüvelyknyi, a tetőn pedig felülről lefelé 3 hiivelknyi rést hagynak szabadon és ezeket vaslemezekkel töltik be, a míg csak leülepedett a vakolat. A széleket azután a felülettől i hüvelyknyi mélységig specziális czementtel zárják el és ilyenképen olyan falazatot nyernek, a melynek a külső részei egyaránt ellenállnak a dermesztő hidegnek és a nyári nap melegének. A tó délkeleti végétől mintegy háromnegyed mértfölduyire, az északkeleti oldalon, óriási méretű torony 68
