Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)

II. fejezet. A Nílus megfékezése

Az egyiptomi az év java részén úgy él, mint az az ember, a kit kincsesházba zártak és a ki csak a kezét nyújtja ki, hogy minden vágya, kívánsága teljesüljön. A kincse a Nilus, a mely rengeteg vizével elfolyik a gazda háza előtt és bőségesen kielégíti Egyiptom minden lakójának szükségletét. De azért nincs mindig aranyélete a Nilus-part lakó­jának sem és a kövér éveket olykor sovány esztendők egész sora követi. Századokon keresztül úgy volt, hogy alacsony vízállás mellett a földmíves nehéz, fáradságos munkával emelte a vizet a maga primitiv eszközeivel a magasabban fekvő csatornák keresztül­­kasul ágazó labirintjába és az angol farmer boldog volt, ha holdanként ötven egynéhány koronáért meg­válthatta a vízhordás keserves munkáját. Ilyenkor aztán nagyon is kitűnt, hogy mennyi mérhetetlen munkát takarít meg a természet az egész föld kerek­ségén azzal a bölcs berendezkedéssel, hogy az esővíz rendes körülmények között bő mennyiségben hull alá a felhőkből és így feleslegessé teszi a vízemelés nehéz és költséges munkáját. Az egyiptomi ember a bő termés fejében időnkint arra volt kárhoztatva, hogy arcza verejtékében gon­doskodjék földjének öntözéséről, míglen a nyugati népek tudása segítségére nem sietett a legősibb kul­túra e kissé maradi fészkének. Gondoskodni akartak Egyiptom állandó jólétéről, mint a hogy hajdan a régi Faraók idejében ugyancsak a jólét emelése érde­kében építettek nagy víztartányokat és szerteágazó csatornákat. Azóta haladt, nagyot haladt a műszaki A NÍLUS MEGFÉKEZÉSE 3°

Next

/
Oldalképek
Tartalom